Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1892

11. 1892. május 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 518 - 519

2 hazafiúi fájdalom legőszintébb és legbensőbb érzetétől, vérző szívvel azon — különben tudvalevő — valóban megrendítő gyászesetet hozom a t. közgyűlés tudomására, hogy bellusi Baross Gábor m. kir. keresk. minister, közéletünknek eg>ik legkiválóbb bajnoka és rokonszenves alakja, a nemzet köztisztelete által környezett nagy fia és Budapest főváros díszpolgára, folyó hó 9-én lehelte ki nemes nagy lelkét. A részvét, melyet e kitűnő fórfiú halála előidézett, általános és nemcsak a fővárosban, nemcsak az országban, hanem annak határain túl is mindenfelé egyaránt nyilvánul. Baross Gábor halála nagy és igen nehezen pótolható veszteség a trónra és a hazára; mert a boldogult egyike volt azon kitűnő férfiaknak, kire a trón és a nemzet egész bizalommal és büszkeséggel tekintett. És méltán, mert újabb korunk történetében kevés alak van, ki oly általános köztiszteletnek örvendene, mint a minő a boldogultat környezte. Sokkal ismeretesebb volt hazánk e jeles fiának egyénisége az egész ország előtt, sokkal ismeretesebbek tevékenysége, jelleme, haza­fias buzgalma és a közügyek terén, különösen pedig a hazai ipar, kereskedelem és közlekedésügy fejlesztése és emelése érdekében szer­zett hervadhatlan nagy érdemei, mintsem hogy azoknak részletezésére szükség lenne. A boldogultnak egész élete, nagy szelleme és tevékenysége a trón és haza jólétének és különösen Budapest főváros felvirágoztatásának voltak szentelve, a miért emléke iránt a főváros örök hálával tar­tozik. Szóval egyike volt azon ritka, azon kitűnő férfiaknak, kik min­den irányban hazafias tevékenység, szellemi nagyság, példás köteles­ségérzet és nemes jellem által az egész nemzetnek, sőt a külföldnek is osztatlan tiszteletét és becsülését vivták ki maguknak. Legyen áldott e kitűnő, e jeles hazafi emléke, kit a nyilvános élet s közügyek terén nehezen, igen nehezen fog nélkülözni a nemzet. E perczben, midőn a nemzet nagy halottja a gyászravatalon fek­szik, szent kötelességünk a főváros törvényhatóságához méltóan hozzá­járulni azon végtisztesség emeléséhez, melylyel a nemzet nagy fiának és a főváros díszpolgárának tartozunk. E kötelességérzet indított engem arra, hogy a midőn a meg­rendítő gyászeset bekövetkezett, a t. törvényhatósági bizottságot ezen mai rendkívüli közgyűlésre összehívjam oly czélból különösen, hogy a gyászesemóny folytán, azon módozatok iránt, melyek szerint a főváros a gyászszertartásban részt venni óhajt, határozni méltóztassék. Én egyébiránt azt hiszem, hogy csak a főváros közönségének hazafias fájdalomérzetét tolmácsolom és a t. közgyűlés egyetértő nézetével találkozom, midőn részemről előzetesen indítványozni bátorkodom: 1. hogy bellusi Baross Gábor m. kir. kereskedelemügyi minister s a főváros díszpolgára iránti köztiszteletnek és a hazát, a nemzetet és a fő­várost ért nagy veszteség feletti fájdalmunknak a mai közgyűlés jegyző­könyvében kifejezést adni és az elhunyt jeles polgártársunk emlékét megörökíteni méltóztassék; 2. hogy az elhunyt nagy hazafi gyászbaborult özvegyéhez illető­leg családjához egy, a főváros őszinte fájdalmát méltóan tolmácsoló részvétiratot a mai közgyűlésből intézni méltóztassék; • 3. indítványozom, hogy a boldogult hűlt tetemének beszentelé­sénél és a gyászmenetnél a törvényhatósági bizottság és a főváros tanácsa testületileg jelenjék meg. Kérem a t. közgyűlést, miszerint ezen előterjesztett indítványaimat elfogadni és azokat határozattá emelni méltóztassék.« A közgyűlés áthatva a legmélyebb hazafiúi fájdalom érzetétől, főpolgármester urnak előterjesztése alapján egyhangúlag elhatározza : 1. hogy bellusi Baross Gábor m. kir. kereskedelemügyi minister 8 a főváros díszpolgára iránti köztiszteletnek és a hazát, a nemzetet és a fővárost ért nagy veszteség feletti fájdalmának, mai ülése jegyző-

Next

/
Oldalképek
Tartalom