Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1891

6.2 1891. március 5. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 251 - 252 - 253

17 vontató utak s a szabad kikötésről szóló rendelkezései végrehajtása iránt a közmunka-közlekedésügyi m. kir. minister ur által 1885. decz. 31-én 39.507. szám alatt kibocsátott körrendelet 11. §-a értelmében megállapítja s azt 30 napi kifüggesztés után az összes iratok kíséretében jóváhagyás végett a kereskedelemügyi m. kir. minister úrhoz felterjesztetni rendeli. Miről a tanács további intézkedés végett az összes iratok kapcsán tárgy iraton értesíttetik. !251. Tárgyaltatott a bizottmány és a tanács 3.016/1891. eln. számú előterjesztése, özv. Vellay Istvánnénak nyugdíjszerű ellátása tárgyában. A közgyűlés a jogügyi bizottmánynak a tanács által pártolt előterjesztése alapján özv. Vellay Istvánné, szül. Rigel Júliának, néhai Vellay István volt kézbesítő özvegyének ellátását elhatározza és részére az elhunyt férj által legutóbb élvezett 480 frtnak V'-ad, vagyis évi 160 frt, azaz: egyszázhatvan forintot szabályszerű özvegyi nyugdíjkóp megszavazza. Miről a tanács a tárgyiratok kiadása mellett megfelelő további intézkedés végett értesíttetik. !252.. Tárgyaltatott a bizottmány és tanács 21.407/1890. eln. számú előterjesztése, Manner Mátyás csősznek nyugdíjazása iránt. A közgyűlés Manner Mátyás évi csősznek hivatalbóli nyugdíjazását, tiszti főorvosilag constatált szolgálatképtelensége folytán, a nyugdíj szabályok II. §-ának a) pontja alapján elhatározza és részére a fővárosi jogügyi bizottmánynak és a tanácsnak előterjesztéséhez képest 29 évet meghaladó szolgálati ideje és legutolsó évi 360 frt fizetése után évi 272 frt 88 kr., azaz: kettőszázhetvenkettő forint nyolczvannyolcz krajczár szabályszerű nyugdíjat szavazza meg. Miről a tanács a további intézkedések megtétele végett tárgyiraton értesíttetik. !253. Tárgyaltatott a bizottmány és a tanács 3.529/1891. eln. számú előterjesztése, a fővárosi fogalmazógyakornokoknak fizetési pótlók megszavazása hánt beadott kérvényére. A pénzügyi és gazdasági bizottmány s a tanács egyértelmű előterjesztései alapján, tekintve, hogy azon viszonyok, melyek a fővárosi fogalmazógyakornoki állások szervezésekor a főváros egyesítése alkalmával fennállottak, már régóta minden irányban gyökeresen és lényegesen megváltoztak, a mennyiben a jelzett állásokra évek hosszú sora óta, nem mint kezdetben, tanulók vagy tanulmányaik befejezéséhez közeledő ifjak, hanem rendszerint oly egyének alkalmaztatnak, kik a teljes elméleti qualificatióval bírván, megelőző díjnoki szolgálatuk által bizonyos gyakorlati ismereteket és készültséget is szereztek, másrészt pedig a főváros rohamos fejlődésével szüntelenül jelentékenyen növekedett ügyforgalomnál fogva és azon okból, hogy a fogalmazó személyzetnek az ügyforgalom emelkedésével arányos szaporítása mindeddig elmaradt, időközben a fogalmazógyakornokok munkakőre is elhagyta ama szűk határokat, melyeket e részben számukra a fővárosi szerv, szabályrendelet V. R. 36. §-a megszabott, mert míg eredetileg kijelölt szűkkörű teendőiket jelenleg fogalmazódíjnokok végezik, addig a fogalmazó-gyakornok okra elméleti és gyakorlati képzettségüknek megfelelő fontos teendők (jelentékenyebb fogalmazási tanácsülésekben jegyzői bizottmányokban előadói és jegyzői teendők) bízatnak, ugy hogy e tekintetben ma más oly igényekkel állanak szemben, a melyekkel eddigi csekély illetményük semmiféle arányban nincs; figyelemmel továbbá arra, hogy a fővárosi fogalmazógyakornokok előmeneteli viszonyai és a magasabb illetményű állomások aránylag csekély száma miatt rendkívül kedvezőtlenek; ugy hogy közülök igen sokan, több évi szolgálat után sem léptethetők elő magasabb állásra, habár képzettségüknél, szorgalmas és igen hasznos működésüknél fogva az előléptetést már jóval korábban megérdemelnék s e körülménynek tulajdonítandó azután, hogy a magasabb ugyan, de szintén igen szerényen javadalmazott tollnoki állást 6, 8, 10 évi kifogástalan működés és minden szükséges előfeltétel fenforgása daczára a legtöbb esetben csak 33, esetleg 36 éves korukban sikerül elérniök, tehát oly korban, a melyben szerencsésebb kartársaik, bármely hivatás 5