Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1889

25. 1889. december 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1277 - 1278

i !1277. Főpolgármester ur bejelenti, hogy gróf Wenckheim Frigyesné 300 frtot küldött kezeihez, szegényebb családok között a karácsonyi ünnepek alkalmával leendő kiosztásra, mely összegnek szétosztása iránt a kellő intézkedéseket már megtette. A közgyűlés e bejelentést örvendetes tudomásul veszi s egyúttal felkéri főpolgármester urat, hogy a nagylelkű adományozóhoz a főváros köszönetét tolmácsoló iratot intézni szíveskedjék. !1278. Főpolgármester ur a következő előterjesztést intézi a közgyűléshez : Elnöki tisztem egy felette szomorú kötelességót teljesítem, midőn két gyászesetről a t. közgyűlésnek fájó szívvel ismét jelentést teszek. Első sorban is a hazafiúi fájdalom őszinte érzetével, azon gyászesetet kell a t. közgyűlésnek bejelentenem, hogy Graefl József, az 1848—49. és 1860—61. években Pest városának főbírája, majdan a szolnoki kerületnek 1848-ban országos képviselője, utóbb (Szabolcs vármegye főispánja és a magyar főrendiház örökös tagja, folyó deczember hó 22-én itt, a fővárosban meghalt. A boldogult köztiszteletben állott jeles férfiú, kit Deák Ferenczhez régi barátság köteléke fűzött, életének s tevékenységének legnagyobb részét a közügyek hasznos szolgálatában töltötte és erről a térről csak előhaladott kora és súlyos betegsége miatt lépett vissza, A fővárosban igen szóles körben ismerték és tisztelték a boldogultat, miután két ízben volt Pest városának alkotmányos főbírája és ez időre még nagyon sokan kegyelettel emlékeznek vissza. Ugy vélem ennélfogva, hogy a m. t. közgyűlés egyetértő nézetével ós érzelmeivel találkozom, midőn ezen gyászeset alkalmából indítványozni bátorkodom: 1. hogy a t. közgyűlés őszinte, hazafiúi fájdalmának és az elhunyt jeles férfiú iránti köztiszteletnek a mai jegyzőkönyvben kifejezést adni ós a boldogult emlékét megörökíteni méltóztassék; 2. hogy elhunyt kitűnő polgártársunk gyászba borult özvegyéhez intézendő átiratban a főváros őszinte részvétének kifejezést adni kegyeskedjék. Hasonlóképen a hazafiúi fájdalom legmélyebb érzetével egy felette szomorú kötelességet teljesítek, midőn a főváros egyik köztiszteletben és szeretetben állott kitűnő polgárának, a törvényhatósági bizottság egyik legbuzgóbb tagjának, Visi Imrének, Budapest Józsefváros, vagyis a VIII. kerület országos képviselőjének, a magyarországi hírlapírók nyugdíj-intézetének alapitója és a > Nemzet* szerkesztőjének, folyó deczember hó 24-én bekövetkezett korai halálát a m. t. közgyűlésnek ezennel bejelentem. Az ország fővárosa az elhunyt Visi Imrében egyik kitűnő jeles polgárát és fáradhatlan, becsületes munkását vesztette el, kire nemcsak a főváros és a józsefvárosi kerület, hanem az egész ország is, mint a parlamentnek egyik díszére, büszkén tekintett ós méltán tekinthetett. Munkában élt; munkában halt meg. A munka ölte meg férfikora delelőjén. Mintaképe volt azoknak, kik a munkával szereznek maguknak becsületet, hírt, elismerést és állást a társadalomban. Hálával és kegyelettel fogunk róla mindenkor megemlékezni, mert tudjuk ós érezzük, hogy halála nagy veszteség törvényhatósági közügyeinkre. És épen ezen kegyelet érzelmeinek kívánt a tanács előzetesen is tolmácsa lenni, midőn intézkedett, hogy a boldogultnak ravatalára Budapest főváros nevében egy emlékkoszorú letétessék. Én azt hiszem, hogy ez alkalommal is csak a főváros közönségének fájdalomérzelmeit tolmácsolom ós a t. közgyűlés egyetértő nézetével találkozom, midőn azon kettős indítványt bátorkodom előterjeszteni : 1. hogy a t. közgyűlés a fővárost és a törvényhatóságot ért ezen újabbi súlyos veszteség feletti őszinte fájdalmának és az elhunyt derék férfiú iránti köztiszteletnek a mai jegyzőkönyvében kifejezést adni és a boldogultnak emlékét megörökíteni méltóztassék ;