Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1889

16.1 1889. szeptember 4. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 793

2 napja alkalmából nyilvánitott hódolatteljes üdv- és szerencsekivánatokat legkegyelmesebben fogadni méltóztatott. Lelkes éljenzés közt hódolatteljes tisztelettel tudomásul vétetik. !793. Főpolgármester ur a következő előterjesztést intézi a közgyűléshez : „Tisztelt Közgyűlés! • Elnöki tisztem egy felette szomorú kötelességét teljesítem, midőn a rövid nyári szünet alatt történt több rendbeli gyászesetről a tisztelt közgyűlésnek fájdalmas szívvel jelentést teszek. Mindenekelőtt áthatva az őszinte fájdalom mély érzetétől, a magyar kormány egyik legrégibb tagjának, a köztisztelet és közbecsülós által környezett kitűnő hazafinak, komori Bedekovich Kálmán, bálső titkos tanácsosnak és horvát sziavon ministernek múlt augusztus hó 10-ón bekövetkezett halálát kell a tisztelt közgyűlésnek bejelentenem. A boldogult nemcsak egyéni, nemes, lovagias és kiváló tulajdonainál fogva a legrokonszenvesebb államférfiak sorába tartozott ós nemcsak magas állásánál fogva tárgya volt az osztatlan köztiszteletnek, hanem tettekkel bebizonyitott benső meggyőződése, érzelmei és egész egyéniségénél fogva mintegy megtestesülése, mintaképe volt a magyarhorvát testvériségnek. Én azt hiszem, hogy csak a főváros közönségének hazafias fájdalomérzetét tolmácsolom és a mélyen tisztelt közgyűlés egyetértő nézetével találkozom, midőn ezen gyászeset alkalmából inditványozom: 1. hogy a hazát és nemzetet ért ezen veszteség feletti hazafias fájdalomnak és az elhunyt jeles államfórfiú s hazafi iránti köztiszteletnek s kegyeletnek a mai közgyűlési jegyzőkönyvben kifejezést adni méltóztassék; 2. indítványozom, hogy az elhunyt jeles fórfiú gyászba borult családjához, illetve nővéréhez báró Kussevich Emiiné született komori Bedekovich Mária úrhölgy ő nagyméltóságához egy, a főváros fájdalomérzetét tolmácsoló részvétiratot intézni méltóztassék. Hasonlóképen a hazafiúi fájdalom legmélyebb érzetével egy felette szomorú kötelességet teljesítek, midőn a főváros egyik köztiszteletben s szeretetben állott, a szó legnemesesebb értelmében a főváros egyik kitűnő s érdemekben gazdag polgárának és a törvényhatósági bizottság, valamint a fővárosi közmunkák tanácsa egyik legbuzgóbb tagjának, Wéber Antalnak, múlt aug. hó 4-én bekövetkezett halálát a tisztelt közgyűlésnek bejelentem. Az ország fővárosa az elhunyt Wéber Antal építészben, kinek a gyors lendületet nyert főváros emelkedésében, szópülésében, az utóbbi évtizedek alatt előkelő szerep jutott s kinek részint mint műépítésznek, részint mint a fővárosi építészeti bizottság és a közmunkatanács egyik legbuzgóbb s legtevékenyebb tagjának, kiváló érdeme van a magyar építészetnek az újabb idők alatt tapasztalható rohamos fejlődésében és Budapest építészeti haladásában, egyik kitűnőségét és nagy polgárát vesztette el és épen azért a részvét, melyet ezen jeles férfiú halála előidézett, általános. Azt hiszem ennélfogva, hogy szintén csak a főváros közönségének fájdalomérzelmeit tolmácsolom és a mélyen tisztelt közgyűlés egyetértő nézetével találkozom, midőn indítványozom: 1. hogy a tisztelt közgyűlés a fővárost és polgárságot ért ezen súlyos veszteség feletti fájdalmának és az elhunyt derék férfiú iránti köztiszteletnek a mai jegyzőkönyvben kifejezést adni és a boldogultnak emlékét ekként megörökíteni méltóztassék; 2. indítványozom, hogy elhunyt derék polgártársunknak gyászba borult özvegyéhez és családjához intézendő iratban a főváros fájdalmának és őszinte részvétének méltó kifejezést adni kegyeskedjék. Végre a fájdalom őszinte érzetével a főváros egyik jeles polgárának és a törvényhatósági bizottság tagjának Ettl Károlynak múlt