Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1888

9. 1888. április 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 306 - 307 - 308

„Tisztelt közgyűlés! Áthatva a hazafiúi fájdalom mély érzetétől, egy felette szomorú elnöki kötelességet teljesítek, midőn a főváros egyik köztiszteletben és szeretetben álló kitűnő polgárának és a törvényhatósági bizottság egyik legrégibb, legbuzgóbb és legtevékenyebb tagjának, Weisz F.Bernát királyi tanácsosnak márcz. hó 31-én bekövetkezett halálát a tisztelt közgyűlésnek bejelentem. A boldogult köz- ós törvényhatósági, valamint társadalmi és egyleti életünk egyik kiváló és kimagasló alakja volt és a részvét, melyet e kitűnő férfiú halála előidézett, általános. Sokkal ismeretesebb volt egyébiránt a főváros ezen kitűnő polgára és közéletünknek jeles bajnoka; sokkal ismeretesebbek tevékenysége, hazafiassága, önzetlensége, valamint páratlan buzgalma és a közügyek, különösen az egyleti, közjótékonysági és társadalmi téren évek hosszú során át szerzett számos meg számos érdemei, mintsem hogy ezeknek részletezésére ós ez alkalommali felsorolására szükség lenne. Polgári erényei mindenkit tiszteletre ragadtak és nemcsak a főváros és polgártársai előtt elismerésre találtak, hanem koronás királyunk ő Felsége által is többszörös kitüntetésre méltatva lettek. Hálával és kegyelettel fogunk róla mindenkor megemlékezni, mert tudjuk azt ós érezzük, hogy halála nagy veszteség törvényhatósági és egyleti közügyeinkre. És épen ezen kegyelet érzelmeinek kivánt a tanács előzetesen is tolmácsa lenni, midőn intézkedett, hogy a boldogultnak ravatalára Budapest főváros nevében egy emlókkoszoru letétessék. Én azt hiszem, hogy ez alkalommal is csak a főváros közönségének fájdalomérzetét tolmácsolom ós a tisztelt közgyűlés egyetértő nézetével találkozom, midőn azon kettős inditványt bátorkodom előterjeszteni : 1. hogy a tisztelt közgyűlés a főváros közönségét és törvényhatóságát ért ezen újabbi súlyos veszteség feletti őszinte fájdalmának és az elhunyt derék férfiú iránti köztiszteletnek a mai jegyzőkönyvben kifejezést adni és a boldogultnak emlékét megörökíteni méltóztassék; 2. indítványozom, hogy elhunyt jeles polgártársunk gyászbaborult családjához egy, a főváros fájdalmát tolmácsoló részvétiratot intézni méltóztassék. A közgyűlés főpolgármester ur indítványát egyhangúlag határozattá emeli. !306. Weisz F. Bernát elhunyta folytán a legtöbb adót fizetők közül választott bizottsági tagok sorában egy tagsági hely jővén üresedésbe, főpolgármester ur felkéri a közgyűlést, hogy e hely betöltése iránt intézkedni szíveskedjék. A közgyűlés a legtöbb adót fizetők közül választott bizottsági tagok sorában megüresedett tagsági helyre a soron következő póttagnak: Osztoits Miklósnak behívását elhatározza. Felhivatik ennélfogva Osztoits Miklós bizottsági tag ur, hogy főpolgármester urnái jelentkezni s helyét a törvényhatósági bizottságban elfoglalni szíveskedjék. Miről főpolgármester ur, Osztoits Miklós bizottsági tag ur ós az igazoló választmány jegyzőkönyvi kivonaton órtesitendők. !307. Főpolgármester ur bejelenti, hogy „Spitzer Gerson és társa*. czég, néhai Spitzer Júlia végrendeletében kifejezett végakarathoz képest a fővárosi szegények között valláskülönbség nélkül leendő szétosztásra 200 forintot küldött kezeihez. Bejelenti egyúttal, hogy ezen összegnek kiosztása iránt az intézkedéseket megtette. Köszönettel tudomásul vétetik. !308. Főpolgármester ur bemutatja a Deák-szobor ügyében kiküldve volt végrehajtó bizottság elnökének átiratát, mely szerint a Deákszobor leleplezésével s a szobornak a főváros részére lett átadásával a szobor-ügy körüli teendők végleg befejeztetvén, a bizottság működését beszüntette s ez alkalomból meleg köszönetének ad kifejezést