Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1883

10. 1883. május 16. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 344 - 345 - 346 - 347 - 348

1883 május 16-iki közgyűlés. 348 szám. 85 az érdem oroszlánrésze a fővárosi törvényhatóságot illeti, annak tevékenysége volt a napsugár, mely az élet elemeit életre keltette, az volt a mester, melynek rendező keze alatt az építési anyag ily büszke épületté emelkedett. Neveli ennek érdemét az, hogy a fővárosi törvényhatóságnak' nagyon is sokszor s nagyon is nagy mértékben kellett és folyvást kell éreznie azon központosítási „pruritus" átkát, mely Magyarország kormányzatában immár állandó nyavalyává súlyosodott. Nagyon megdöbbentő, nagyon aggasztó jelenség Magyarországon ez a minden mértéket meghaladó miniszteriális gyámkodás praesumptuosussága, mely a magyar nemzet ezeréves történelmében gyökerező intézvényes közélet minden zugába betolakodva, az önkormányzati jellemet fejlesztés, ápolás helyett folyton zsibbasztja; mintha egyenesen feladatául tűzte volna ki magának azt, hogy a magyar nemzetet gyámra szoruló kiskorúságba süllyessze s a saját lábán járásról leszoktassa. Nem tagadhatom tisztelt Tanács! hogy idegessé leszek annak láttára, miként mindennél, amit a magyar kormány kezdeményez, behoz, vagy kezel, a vezéreszme a miniszteri hatalom kiterjesztése. Oda juttattak, hogy csaknem bánnom kell, hogy a miniszteri kormányzat behozatalában részem volt. Nincs ország az egész mívelt világon, ahol az, amit az állam mindenhatóságának szokás nevezni, annyira pronunciáltan csörtetne előre tüskén-bokron keresztül, mint Magyarországon. Oly borzasztó anachronizmus ez, hogy nevetségesnek kellene mondani, ha oly igen veszélyes nem volna. Vannak doktrínák, melyek a jövendő történelméből ki akarják törölni a családot, a hazát, az államot, ki akarnak törölni mindent, ami évezredeken keresztül rugót adott az emberiségnek arra, hogy nemesebb célokért is lelkesüljön, mint azok, melyek az oktalan állatok ösztöneivel közösök; ha valaki azt tűzné ki célul magának, hogy Magyarországot termékeny talajul készítse elé azon doktrínák vetésének számára, alig találhatna hathatósabb eszközt, mint az, amit a hatalomterjeszkedés „pruritusa" által izgatott magyar kormány mivel. „Állami mindenhatóság !" — a XIX. század alkonyán! — és épen Magyarországon, amely nem állam s ahol az önkormányzati szellem kiirtása eszköz arra, hogy állammá ne is legyen. Én értem annak a hatalomterjeszkedési viszketegségnek logikáját. Nagyon is értem; de épen mert értem a tényt, kétszeresen fájlalom. Nem volna helyén, ha e tárgy felett, melyben én nemzetünk jövőjére nézve kiszámíthatlan veszéllyel terhes fátumnak csiráját látom, tüzetes fejtegetésekbe bocsátkoznám, ennyit is csak azért vettem magamnak szabadságot említeni, miszerint alkalmam legyen hódolatomnak adni kifejezést hazánk fővárosa törvényhatóságának hazafias szelleme s ernyedetlen buzgalma iránt, melynek a miniszteri hatalomterjeszkedésnek mindenbe avatkozó, hatóságnyirbáló konfliktusokat előidéző szorongatásai mellett is sikerült oly vonzerőt s oly vitalitást csepegtetni a főváros szervezetébe, hogy ily aránylag rövid idő alatt a fejlődésnek oly magas fokára emelkedhetett. Ritkán jut bús öregségem örömhöz, tisztelt fővárosi Tanács! de valóságos öröm volt e fejlődést részletekben vizsgálgatnom s az összehasonlító statisztika nagyon érdekes tanulságait levonogatnom; de visszaélnék a tisztelt Tanács kegyes elnézésével és szükségtelen dolgot is cselekedném, ha ezekre kiterjeszkedném; hanem még sem rekeszthetem be levelemet a nélkül, hogy mint magyar, ki remény és aggodalom közt hányatva kísérem nemzetem nagy érdekeinek tüneteit, hálás érzéssel különösen be ne nyújtsam a fővárosi törvényhatóságnak hazafiúi tiszteletem adóját a kiváló gondért és ápoló buzgalomért, melyet a népoktatás ellátása és vele kapcsolatosan a főváros magyarosodásának előmozdítása körül kitűntetett. Ami a közoktatást illeti, a mindent központosítás nyavalyájában sínlődő miniszteri kormány és a törvényhatósági önkormányzat költségvetései közt az összehasonlítás meglepőleg tanulságos. 1882-ben az országos költségvetésnek több mint 335 millió forintra menő kiadásaiból a „tanintézetek szükségleteire" csak nyomorult 3.654,444 forint jutott, alig egy parányi töredékkel több, mint egyetlen egy százalék. , A fővárosi törvényhatóság ellenben ugyanazon évben 6.478,328 forintnyi rendes és rendkívüli kiadásaiból a reáltanodák, polgári iskolák, elemi népiskolák és iparrajziskolák rendes szükségleteinek ellátására közel 980 ezer forintot, tehát többet, mint 15 százalékot juttatott. Amott 1, itt 15 százalék, az összes kiadás pedig akként arányul egymáshoz, hogy minden százra, mely amott az egész országra kiadatik, itt 27 esik magának a fővárosnak tanodáira; ami mellett még megjegyzésre méltó, hogy a főváros egyesítésének első évéhez képest (1874) a népoktatásra fordított rendes évi kiadások több mint száz percenttel szaporittattak. Úgy vagyok értesülve, hogy az ily kitűnő gonddal ápolt fővárosi népoktatás már is csodás hatással volt a magyar nemzetiségnek úgy terjedésére, mint megszilárdulására a fővárosban. , . . , ., Borzasztó volt még nem rég azt csak meg is gondolni, hogy Magyarország fővárosának nincsen magyar jellege, hogy az egyedüli főváros az egész világon, mely hazája történelmi típusát nem személyesíti, nem képviseli, de minél fájdalmasabb a közel múltnak ezen emléke, annál örvendetesebb annak tudata, hogy ma már a Magyar főváros meg van alapítva. Közgyűlési jegyzőkönyv 1883 22