Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1876

19. 1876. július 5-én tartott közgyűlés jegyzőkönyve - 404. Jegyzőkönyvhitelesítés - 405. A fővárosi szervezet átvizsgálására és az ügykezelés egyszerűsítésére kiküldött Kilences Bizottmány jelentése

145 2. A kézbesítési ügyeknek a kerületi elöljáróságokra ruházása iránt a bizottmányi jelentés 6.) pontjában tett javaslat tekintetében a tanács részéről azon bejelentés tétetvén, hogy a külföldi nagy városokban célszerűnek mutatkozott postai kézbesítési rendszernek behozatala iránt előleges tanulmányozás alapján előterjesztés fog tétetni, a közgyűlés a jelenlegi központi kézbesítői rendszer fenntartása mellett e pontra nézve határozatát egyelőre függőben tartja, és felhívja a tanácsot, miszerint a kézbesítési rendszer tekintetében, figyelemmel a postai kézbesítési rendszerre javaslatát mielőbb [a] közgyűlés elé terjessze. 3. A hatósági hirdetményeknek minden egyes kerületi elöljáróság által külön szerkesztése és kinyomatása egyrészt a szöveg eltérő volta miatt helytelennek, másrészt a külön kinyomatás miatt költségesnek ismertetvén fel, az eddigi eljárás megszüntetése mellett kimondja a közgyűlés, hogy a közönséget érdeklő mindennemű hirdetmény a központban szerkesztessék, s ugyanott kinyomattatván, megfelelő mennyiségben adassék ki a kerületi elöljáróságoknak. 4. A bizottmánynak a katona beszállásolások tárgyában tett javaslatát illetőleg a közgyűlésnek megnyugtató tudomásul szolgál azon körülmény, hogy a katona beszállásolások ügyében a m. kir. honvédelmi miniszter úr közbenjöttével legfelsőbb katonai körökben tanácskozmányok tartatnak, melyek alapján alkotandó törvénytől a fővárosi lakosság ebbeli terheinek könnyítése várható. És ámbár meggyőződése az, hogy az 1863-ban készült, s az időközi nagy számú változásokat pontosan fel nem tüntető katasterkönyvek a beszállásolási teher igazságos felosztásának alapjául nem szolgálhatnak, mégis, miután a helyes alapot képező felosztási kulcsnak elvileges megállapítása felette nagy nehézségekbe ütközik, ez okból a közgyűlés új katasterkönyveknek szerkesztését ez idő szerint célszerűnek nem tartja ugyan, de elvárja a tanácstól, hogy a beszállásolási teher aránylagos és igazságos felosztása tekintetében a közgyűlés elé javaslatot terjesszen. Addig is azonban, minthogy a Katonai ügyosztály beszállásolási működésével a kerületi elöljáróságok hatásköre a Szervezési Szabályrendelet 37. §-ának b.) pontja értelmében összefüggésben áll, hogy az e téren felmerülő panaszok iránt intézkedhessenek, a közgyűlés kimondja, hogy a kerületi elöljáróságok a Katonai ügyosztály részéről a kerületükben felmerülő minden egyes beszállásolásról egyidejűleg eleve értesíttessenek. 5. A bizottmánynak azon bejelentése, hogy a szabadságosok nyilvántartásának kezelése a célnak minden tekintetben megfelel, s e tekintetben változások tételét szükségesnek nem tartja, a közgyűlés részéről tudomásul vétetik. 6. Újoncállítások alkalmával az elhalt hadkötelesek nyomozására fordított cél és eredmény nélküli eljárás megszüntetése érdekében kívánatosnak mutatkozván az, hogy a lelkészek által vezetett anyakönyvek kivonataiban a hadkötelesnek netaláni elhalálozása is külön rovat alatt bevezettessék, a tanács javaslatához képest felkéretni határoztatik a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter úr, miszerint az ezen ügyben már különben is létező rendeletnek valláskülönbség nélkül, az összes hazai lelkészek, illetve anyakönyvvezető hivatalok közt leendő felelevenítésére országos rendelet útján intézkedni méltóztassék. 7. A Szervezési Szabályrendelet 37. § c.) pontja értelmében a kerületi elöljáróságok hatáskörébe utalt ügynek a közsegélyezésre szorult fővárosi szegények, lelencek és teljesen elárvult, vagyontalan gyermekek nyilvántartásának, ápolásának és neveltetésének kérdése a jelen év folyamán alkotott Szegényügyi Szabályrendelet és az ezt életbe léptető tanácsi utasítás által már rendezve lévén, míg egy részről a szegény gyermekek befogadására szolgáló Mária utcai gyermekmenhelynek felügyelete és gyakori látogatása a VEI. ker. Elöljáróságnak kiváló feladatává tétetik, addig másrészről a tanács javaslatához képest feliratilag felkéretni határoztatik a m. kir. belügyminiszter úr, miszerint a toloncügynek mint a szegényüggyel