Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1875
4. 1875. évi február hó 24-én tartott közgyűlés jegyzőkönyve - 155. Jegyzőkönyvhitelesítés - 156. Megemlékezés az elhunyt Petrovits Szilárd fővárosi tanácsnokról és megüresedett tanácsnoki helyére pályázat kiírása
48 Miről tudomás és mihez alkalmazkodás végett a fővárosi tanács jelen hátiratos határozattal értesíttetik. 154. A krisztinavárosi Szürkenénék Intézetének segélyezése [53.] [Előterjesztés] Felvétetett a tanács f. évi 3112. sz. előterjesztése kíséretében Győry Teréz grófnő kérvénye a budai szürkenénéknek a folyó évre is 300 forint segély megszavazása iránt. [Határozat] A szürkenénék krisztinavárosi intézetének ugyanazon indokokból, m elyekből részére m. évi 679. számú közgyűlési határozattal 1874. évre 300 forintnyi segély rendeltetett kiszolgáltatni, a folyó 1875. évre ismét 300 forint, azaz Háromszáz forint ezennel megszavaztatik. Errő l a fővárosi tanács a további intézkedések megtétele végett a tárgyiratra vezetett jelen határozattal értesíttetik. Jegyzette Barna Zsiga fő jegyző Ráth Károly főpolgármester 4. 1875. évi február hó 24-én tartott közgyűlés jegyzőkönyve 155. Jegyzőkönyvhitelesítés [55/a.] [Előterjesztés] Ráth Károly főpolgármester úr a mai napra kihirdetett rendes közgyűlést du. 4 órakor megnyitja, 's a jegyzőkönyv hitelesítésére elnöklete mellett [Határozat] Békey Imre tanácsnok, Búsbach Péter, Staffenberger István, Barrhó Ferenc, Szupper László, Magyarevics Jeromos, Dr. Jankovits Antal, Herz László, Klem m Antal, Szilvássy László, Osztoics Mihály és Takácsy Miklós bizottsági tagokat nevezi ki. 156. Megemlékezés az elhunyt Petrovits Szilárd fővárosi tanácsnokról és megüresedett tanácsnoki helyére pályázat kiírása [55/a.] [Előterjesztés] Elnöklő főpolgármester úr egy szomorú kötelességét teljesíti, midőn boldogult Petrovits Szilárd Budapest főváros érdemdús tanácsnokának f. hó 15-én rövid szenvedés után váratlanul bekövetkezett halálát a közgyűlésnek hivatalosan is bejelenti; fájdalomtelt szívvel emlékezik meg annak kitűnő érdemeiről, ki egyike volt azon jeles férfiaknak, ki ez fővárosi közönségnek kiváló tiszteletét bírta. És méltán, mert a boldogultnak személyében összpontosulva voltak mindazon lelki tulajdonságok, melyek a köztisztviselőt polgártársainak szeretetére, bizodalmára, tiszteletére és becsülésére érdemesítik; megérdemelt jutalma volt pedig ezen nagyrabecsülés az ő fáradalmat nem ismerő munkásságának – a közügyek terén hosszas időn át szerzett dús tapasztalatainak – polgártársai irányában tanúsított páratlan előzékenységének és a város ügyeinek alapos tanulmányok folytán szerzett azon ismereteinek, mely tulajdonainak összességét a boldogult, különösen a főváros átalakulási nagy munkájában végső lehelletéig, a közadminisztráció egyik legfőbb fontosságú ágazatában a közönség javára önfeláldozó kitartással érvényesített. Az érdemekben gazdag elhunyt emléke iránti kötelességet teljesít tehát, és a közgyűlés érzelmével vél találkozni, midőn indítványozza:
