Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1873
7. 1873. december 10-én tartott közgyűlés jegyzőkönyve - [79.] 89. Mezey Mór póttag behívása az elhugyt Simon Florent helyére{71., 87., 127., 30/74., 33/74.} - [80.] 85. A fővárosi rendőrség állami kezelésbe vétele tb. előterjesztés{65/74., 104/74., 274/74., 407/74., 604/74.}
76 [79.] 89. Mezey Mór póttag behívása az elhugyt Simon Florent helyére{71., 87., 127., 30/74., 33/74.} [90.] [Előterjesztés] Elnöklő főpolgármester úr előadja, miszerint a fővárosi bizottsági tagok teljes számának fenntartásáról az 1872. évi XXXVI. t. c. 29. §-a azon rendelkezése által intézkedett, hogy a megürült tagsági helyre az illető póttagok közül az lép, aki mint ilyen a legtöbb szavazatot nyerte. Miután pedig boldogult emlékezetű Simon Florent bizottsági tagnak helye a f. é. november 24. közgyűlés 71. számú határozat szerint is üresedésben van: indítványozza, hogy ezen megürült tagsági hely betöltése iránt a törvényes eljárás foganatosíttassék. 134 [Határozat] A közgyűlés elnök főpolgármester úr indítványát helyesléssel fogadja, s tekintettel arra, hogy a f. é. november 24. közgyűlés 71. számú határozata szerint is néhai Simon Florent úr elhunyta folytán bizottsági tagsági helye megürült: a közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a közgyűlés f. é. 1. számú határozatában igazoltaknak talált póttagok közül az V. kerületben néhai Simon Florent úr helyébe Mezey Mór póttag úr lép; – mely határozatról Mezey Mór bizottsági tag úr jk. kiv.[jegyzőkönyvi kivonaton] [által] azzal értesíttetik, hogy a közgyűlésben helyét elfoglalni méltóztassék. [80.] 85. A fővárosi rendőrség állami kezelésbe vétele tb. előterjesztés{65/74., 104/74., 274/74., 407/74., 604/74.} [90.] [Előterjesztés] Tárgyaltatott az elnökség szóbeli előterjesztése a fővárosi rendőrségnek a magy. kir. kormány által f. é. december 15-én leendő átvétele iránt. 135 134 Ld. a 71/1873. és a 87/1873. kgy. sz. pontokat! 135 A közrendészeti feladatokat a rendi korszakban a törvényhatóságok intézték. A politikai rendészeti feladatokat mellettük 1848-1849-ben alkotmányos állami, majd az önkényuralom évtizedeiben centralizált birodalmi szervek látták el. Ezek megszűntével 1867-től ismét az önkormányzatok végezték – a három városban városkapitányi hivatalok útján – a rendészeti feladatok egészét, azoknak Fővárosi Rendőrség néven, az egyesítési törvény nyomán, 1873. december 15-én történt állami kezelésbe vételéig. A törvény a főváros szabályalkotási jogát helyrendőri ügyekben érintetlenül hagyta, s kimondta az addig alkotott ilyen jellegű szabályok alkalmazási kötelezettségét az állami rendőrség számára is. Kimondta továbbá a tulajdonképpeni rendőri működésnek a rendőri bíráskodástól való különválasztását. A rendőrség működésére, szervezetére, a fővárosnak az államrendőrség fenntartásához való hozzájárulása mértékére, valamint a rendőri bíráskodásra vonatkozólag külön törvényi szabályozást helyezett kilátásba, mely azonban – az 1881:III. tc-kel – csupán kilenc év múltán született meg. A tényleges egyesítés napjától kezdve a főváros korábbi rendőri közegei a belügyminiszter közvetlen alárendeltségébe kerültek, aki felhatalmazást kapott a rendőri ügyekben intézett fellebbezések ideiglenes szabályozására is. A rendőrség költségeit illetőleg a törvény a három városban e célra az előző évben fordított összegnek a kincstár számára átalányként való befizetését írta elő. ETV 20-21. §§. Az ezt megelőző években éles vita folyt a rendőrségről a Szentkirályi Mór pesti főpolgármester vezette hagyományos autonomisták és az államrendőrség hívei, mindenek előtt Thaisz Elek főkapitány között. 1867 szeptemberében a főpolgármester ezen ellentétek miatt le is mondott állásáról, míg Thaisz 1884-ig állott az immáron állami rendészeti szerv élén. Az egykori főpolgármester ezen felvetései a korábbi – a törvény rendelkezései nyomán lényegében eldöntött – vita lényegi elemeire: a rendőrség önálló hatósági jogosultságára, valamint a fővárosi hatóság rendelkezéseinek végrehajtását illető kötelezettségekre vonatkoznak. A főváros és a rendőrség között ugyan a későbbiekben is volt tapasztalható feszültség, melyet azonban az 1876-ban életre hívott, a törvényhatóságok és a területi államigazgatási szervek tevékenységét koordinálni hivatott Közigazgatási Bizottság – melyben a főkapitány is helyet foglalt – tevékenysége enyhítette. A rendőrségi átalánynak a későbbiekben fizetendő mértékére; az átadandó, addig használt különféle helyiségekre, ezek bérleti díjaira; az átadandó felszerelésekre, fegyverzetre és ruházatra; a korábbi személyi állomány átadására, ill. nyugalmazására; a folyamatban lévő ügyek és az őrizetesek, valamint a letétben lévő pénzösszegek és egyéb vagyontárgyak átadására, továbbá a különféle költségelszámolásokra és a hatásköriilletékességi felvetésekre vonatkozólag ld. a 104/1874., 132/1874., 274/1874., 308/1874., 334/1874., 407/1874. kgy. sz. pontokat! Vö.: Horváth, 1994.; Horváth, 1995. 192-194. pp.; Kollár, 1995. 195-238. pp.
