Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1873

2.2 1873. november 5-én folytatólagosan tartott közgyűlés jegyzőkönyve - [14.] 14. Polgármesterválasztás: köszöntés, eskütétel, székfoglaló beszéd{7., 10., 12., 13.}

23

másrészt azért, mert a főváros bizottsága meg van győződve, miszerint Önnek ismert hazafisága, szilárd jelleme, kipróbált munkássága, valamint a közigazgatás terén tanúsított sokoldalú ismeretei és jártassága kellő biztosítékot nyújtanak, hogy a nagy, de egyúttal szép feladatnak és a megtisztelő bizalomnak meg tud, meg fog s meg akar felelni. Örömmel hirdettem ki a választás eredményét, mert én is lelkem mélyében táplálom azon m

eggyőződést, hogy Ön, mélyen tisztelt polgármester úr, át van hatva a feladat nagyságától és a cél magasztosságától és hogy e szerint együttes törekvéseinknek sikerülni fog azon hármas fő kötelességnek, mely első sorban legszentebb hivatásunkat képezi a haza és főváros érdekében becsülettel megfelelni; – e hármas kötelesség először: az egyesítésnek minden iránybani valósítása, másodszor: egy jó, a mai kor igényeinek megfelelő közigazgatásnak s helyes háztartásnak berendezése, és végre: a főváros szellemi és anyagi érdekeinek emelése, főleg pedig a tudomány és művészet, az ipar és kereskedelem felvirágoztatása, mert csak ezeknek ápolása és felvirágoztatása mellett fogjuk elérni azon szent célt, mely után mindnyájan törekszünk; – és ez az: hogy a főváros mielébb a világvárosok sorába emelkedjék és a hazának egyik legfőbb büszkesége s kincse legyen. Én hiszem, hogy Önnek tevékenysége s szilárd akarata le fogja küzdeni az átalakulás nehézségeit; hiszem

, hogy hivatalos érintkezéseinkben Önt is egyedül csak az ügy szentsége, valamint a haza s fővárosunk érdekei fogják vezérelni,

57 – s így hiszem, hogy megfelelve minden irányban a megtisztelő bizalomnak, a főváros közönsége örömmel emlékezend mindenkoron azon napra, melyen a fővárosi törvényhatóság bizottsága Önt a polgármesteri székbe ülteté, és a fővárosi közigazgatás főközegévé megválasztá. Midőn tehát megválasztatása feletti örömünknek ismételve kifejezést adnék, felhívom Önt, hogy az 1872. 36. t. c. 108. §-ában foglalt hivatalos esküt a közgyűlés színe előtt letenni méltóztassék.’ Mire Kammermayer [így!] Károly

58 polgármester úr az 1872. évi XXXVI. t. c. 108. §-ában foglalt tiszti esküt a közgyűlés színe előtt letette.

59

Az eskü letétele után főpolgármester úr beszédét következőképp folytatja: Üdvözlöm már most Önt, mélyen tisztelt hazafi, polgártárs, mint Budapest főváros törvényesen megválasztott polgármesterét, üdvözlöm, mint a fővárosi közigazgatás főközegét, – és midőn szerencsém van a főváros hatósági jelvényét, a főváros pecsétjét, melynek megőrzése törvény szerint a polgármestert illeti, Önnek átnyújtani, meg vagyok győződve, miszerint eme becsületére bízott kincset nemcsak híven fogja megőrizni, hanem azon szent kötelességeknek is, melyek hivatali állásával összekötvék, egész odaadással s lelkiismeretességgel meg fog felelni.

60 Fogadja, mélyen tisztelt polgármester úr, nagyrabecsülésem s tiszteletem legőszintébb kifejezését. Éljen Budapest fő

város polgármestere!’ 57 A főpolgármester reményei valóra váltak, hiszen hosszú 1896-ig húzódó tisztviselői pályafutásuk során kollegiálisak voltak egymással – jelentősebb konfliktusokról nincsen tudomásunk. 58 Az írásmód téves; jóllehet a család bizonyos tagjai, pl. a szintén közgyűlési tag Kammermayer Lénárd két „m”-mel írták a nevüket, a polgármester által aláírt minden hivatalos iraton a „Kamermayer” változat olvasható. 59 Az eskü szövege: „Én N. N. esküszöm, hogy a királyhoz hű leszek, az ország törvényeinek engedelmeskedem, s polgármesteri hivatalommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal teljesítem. Isten engem úgy segéljen”. 60 A polgármester hatáskörére vonatkozóan ld. a 7. kgy. sz. lábjegyzetét!