Gépészmérnöki Kar jegyzőkönyvei, 1957-1959
1958. május 27. (252-272)
7 Elnök a távollévő Ruőnsy professzor Írásbeli hozzászólását ismerteti. Rudnay professzor lény ebében s teljes mértékben egyetért a Módszertani Bizottság megállapításaival. Helyes az a megállapítás, kegy a hallgatók számtalan gyakorlati példa és kivitelezett szerkezet en- elklopédikus leírásának ismertetésével arány tálánál sok időt töltenek el. Ma ezeknek a példáknak a közlését bátran az irodalomra lehet bízni. Szerinte ez az oka, hogy a hallgatók órarendi elfoflaltsága tűi nagy. összehasonlította a magyar tanterveket az öt legjobb nyugatnémet műegyetem tantervével és abból kitűnik, hogy ezek a-műegyetemek 8 félévi oktatás mellett esak heti 28-51 átlagos kötelező óraszámot Írnak elő. Az óraszám felduzzasztásához hozzájárult nálunk az is, hogy a polytechnikai tárgyak közé olyanokat is felvettek, melyek nem kifejezetten a gépészmérnök feladatkörébe tartoznak. Lényegében abban látja a legnagyobb hibát, hogy oktatásunk kevés súlyt helyez a hallgatók gyakorlati munkájának fejlesztésére, azonkívül a nagy órarendi terhelés miatt a hallgatóság ma tudja a fakultativ tárgyak hallgatásával érdeklődési körét kiegészíteni. Yéleménye zzerint a gyakorlatok végrehajtásának módszere sem eléggé hatásos. Kern ért agyat a jelentés III/2. pontjával, amely szerint "a tanköri gyakorlatokat célszerű lenne a professzor által tartott tantermi gyakorlatok felé eltolni”. Ez ugyanis nem gyakorlat, hanem bemutató oktatás volna, márpedig a gyakorlat akkor ér valamit, ha a hallgató maga dolgozik. A jelenlegi gyakorlatoknak éppen az a hibája, hogy' a hallgatók helyett kinn a táblánál más fejti meg a feladatokat és nem önállóan a hallgató. Elengedhetetlenül szükséges, hegy minden hallgató külön-külön saját feladatot kapjon éa azt konzultációs segítséggel, de lényegében önállóan oldja meg. A jelentésnek az a megjegyzése, hogy " a töbfti szakok ** " /
