M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Osztály jegyzőkönyvei, 1924-1934

1924. június 12. (1-47)

Bizottsági jelentés.

A) Előadói javaslat

A m. kir. József-Müegyetem Il-ik mech. technológiai tanszékére hirdetett s 1924. évi március hó 5-én lejárt pályázatra 5 folyamodvány érkezett be. A folyamodványok beérkezésének sorrendje a következő:

1. Dr. Miklósi Kornél',

2. Dr. Thiering Oszkár,

3. Dr. Kerékgyártó György,

4. Dr Misángyi Vilmos,

5. Tóbiás Károly.

Fent nevezettek eddigi munkásságát a következőkben ismertetjük:

1. Dr. Miklósi Kornél 37 éves gépészmérnök, műegyetemi magántanár, a temesvári elektromos művek és városi vasutak igazgatója. Aradmegyében Kovászi községben született, görögkeleti vallású. Gimnáziumi tanulmányait Aradon végezte, ahol jeles érettségi bizonyítványt kapott. Műegyetemi tanulmányait Budapesten 1909-ben fejezte be s kitűnő minősítésű oklevelet szerzett.

Tanulmányainak befejezése után műegyetemünkön a mech. technológiai tanszék asszisztense, majd adjunktusa lett. Ez állásától 1913-ban vált meg, hogy a Siemens-Schuckert Művek budapesti kábelgyárának üzemvezető mérnöki állását elfoglalhassa. A háború kitörésekor katonai szolgálattételre behivatván, állásától ideiglenesen megvált. A háború után visszament a kábelgyárhoz, de mert ekkor a vörös uralom alatt a gyár jóformán szünetelt és mert kis gyermekeinek kellő táplálásáról itt gondoskodni nem tudott, szüleinek birtokára utazott. Ámbár ott tartózkodása alatt a román állam magasrangú állást ajánlott fel neki, ezt nem fogadta el. Abban az időben ürült meg a temesvári közúti villamos vasút igazgatói állása, amelyre a város őt hívta meg. Miután a város polgármestere megigérte, hogy tőle semmiféle politikai működést nem fognak kívánni és hogy a vasúti üzem magánüzemként lesz vezethető, ezt az állást elfogadta, sőt újabban az elektromos világítási üzem igazgatását is. Alighogy állását elfoglalta, a temesvári polytechnikai intézet előadások megtartásával bízta őt meg, ezt a megbízást azonban nem fogadta el, dacára annak, hogy a város polgármestere erre szintén felkérte.

Irodalmi munkásságát a doktori értekezéstől eltekintve 10 dolgozattal igazolta. Ezek anyagát hivatásos elfoglaltsága köréből vette.

Midőn a kábelgyárban volt, a különböző ötvözetek forrasztásával és a dróthúzással foglalkozott, miért is megírta «Az ötvözetek képződéséről» szóló értekezését, melyet a Magyar Mérnök és Építész Egylet a Holtán pályadíjjal tüntetett ki. E dolgozatában széles és alapos metallografiai tudását, önálló logikai bíráló képességét és világos magyaros irályát fényesen beigazolta.

Ugyancsak a kábelgyárban fordult elő, hogy a sárgarézből készült drót-foglalók egy ízben oly ridegek voltak, hogy azok már esztergáláskor eltörtek. Metallografiai készültsége alapján «A sárgaréz törékenysége» című dolgozatában megállapította a törékenység okát és útmutatást adott az ötvözet helyes gyártására. Behatóan foglalkozott a kábelgyárban a rézdrótok kilágyításával is. Ez időben a «Zeitschrift des Vereines Deutscher Ingenieure» című szakfolyóiratban megjelent dr. W. Müller dolgozata; miután ezt áttanulmányozta és észrevette Müller hibás következtetéseit, ezeket «A húzott vörösrézdrótok tulajdonságai» című cikkében kritika tárgyává tette. Kitűnő metallografiai és mathematikai készültségével kimutatta, hogy Müller ama tétele, hogy a keményebbre húzott drótok kilágyítás után is keményebbek maradnak, csak onnan ered, mert Müller az összes drótokat egyenlő ideig lágyította ki, holott a kemény drótok, minthogy szemcséik finomabbak, csak hosszabb ideig tartó kilágyítás folytán válnak ugyanolyan lágyságúvá, mint a kevésbbé húzottak. A feszűlt- ségi görbék Müller által kimutatott egy pontba futó érintőinek hibás voltát mathematikai levezetéssel igazolta s kimutatta, hogy ez a kontrakció függvényében való ábrázolásnak a

i

+> r