M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Szakosztály jegyzőkönyvei, 1904-1908
1905. március 11. (37-56)
3 már itt tanulja meg a legmesszebbmenő önálló megfigyelést és kritikát gyakorolni. A praktikus gondolkodást nem a tényleges praxisnak szabad csak meghoznia. A gyakorlati életben, a konstruktőri működésben szükséges önálló, felelősségteljes működés tudatát és érzetét már a műegyetemen kell ébreszteni és fejleszteni az erre szükséges gondolkodást, mert különben oly hirtelen, oly átmenet nélküli az ugrás, az iskola és a gyakorlati működés, az élet között, hogy a technikus elveszti önbizalmát és biztosságát, mely nélkül azonban nem tud megfelelni azoknak a követelményeknek és feladatoknak, melyekkel szemben találja magát, esetleg mindjárt a praxisba lépése után. A helyes intellektuális és tudományos nevelés a tudományos laboratóriumokkal nyert tapasztalatokkal, nyugodt önbizalommal, biztos látással és józan gondolkodással ruházzák fel a technikust és így hamar és könnyen sajátítja el a praxisban azt, a mire még szüksége van teljes gyakorlati érettségéhez, a nélkül, hogy lépten-nyomon nehézségekbe ütköznék, a nélkül, hogy egyoldalú, félszeg megfigyeléssel és kritikával, helytelen nézetekkel és tökéletlen fogalmakkal fogna feladatának megoldásához, biztos balsikert aratva működésével. A mérnöki laboratóriumok szüksége tehát kétségtelen. A példa a physikai, chemiai, de különösen az elektromos laboratóriumokkal meg van adva és azt hiszszük, nem túlozunk, ha az elektrotechnika rohamos fejlődését nagyrészt annak tulajdonítjuk, hogy a technikusok kezdettől fogva ezen új tudományágban helyesen felszerelt laboratóriumokban fejlesztették — az előadásokban nyert alapos tudományos oktatás mellett — gyakorlati érzéküket, megfigyelő képességüket és egyszersmind megtanultak czéltudatosan, önállóan dolgozni és kutatni. Hogy mily messzemenő czéloknak szolgáljon a mérnöki laboratórium, arra a fent kifejtettek már részben feleletet is adnak. A legkevesebb, mit a mérnöki laboratóriumtól kívánhatunk, az, hogy az oktatást a fent kifejtett értemben tegye gyakorlativá, könnyebbé. De nézetünk szerint a laboratóriumnak még messzebb menő feladatai is vannak; a laboratóriumnak még más oldalról is üdvös befolyást kell gyakorolnia a technikai oktatásra: indirekte, a tanárok útján. Legyen a tanárnak módjában megismételni azokat az alapvető kísérleteket, a melyeken az általa előadott tudomány felépült és ne legyen kényszerítve mindig csak mások munkáiról, mások tapasztalatairól beszélni, ez által eltörpülve hallgatói szemében azon tekintélyek mellett, a kikre laboratórium nélkül, saját búvárkodásai hijjában, lépten-nyomon hivatkoznia kell. Ne legyen kénytelen a tanár a gyakorlat újabb vívmányait pusztán a rendszerint szándékosan hiányos és felületes közleményekből megismerni, az elért eredményeket néha az érdekelt féltől tendencziózusan elferdítve, balsikereiben elhallgatva, másodkézből venni, gyakorlati ismereteit azokból a morzsákból tengetni, melyeket a próbatermek mérnökei elhullatnak, azokat a titkokat ellesni, a melyek a gyárak zárt kapuinak véletlenül hagyott résein átszivárognak. Legyen tehát a tanárnak módjában a technikailag fontos újításokat vizsgálat alá vetni, hogy saját tapasztalatán alapuló szilárd meggyőződéssel léphessen hallgatói elé és szavai azt a súlyt, azt a tekintélyt nyerjék, mely egyedüli biztosítéka annak, hogy nyomai maradandók és irányítók lesznek hallgatóinak későbbi tevékenységére. A laboratórium megfelelő berendezésével mindezt elérhetjük és a laboratóriumoktól várjuk mi a technika: tudományok tekintélyének megszilárdulását, azt az üdvös, a technikus kiképzésre mélyen kiható eredményt, hogy íá
