Armuth Miklós - Lőrinczi Zsuzsa (szerk.): A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Történeti Campusa (Budapest, 2023)
A Kazánház és a kémény - The Boiler-House and the chimney Gy. Balogh Ágnes
1967-1968-ban készültek el az épület keleti oldalához csatlakozó földszintes, lapostetős, téglaburkolatos gőzfogadó állomás kiviteli tervei, amely - a külső salaklift elbontása után - 1968-ban épült meg. A pincébe a gőzfogadó került, a földszinten pedig kezelőhelyiség, szociális rész és iroda kapott helyet. Bár az épületrészt 2006-ben elbontották, nyomai máig elcsúfítják a homlokzatot. 1971 márciusában terv készült a kémény átépítésére. Eszerint az 55 m magas kémény felső részét a 35 m-es magasságig visszabontották, s felújították a 28,6-tól a 35 m-es magasságig terjedő kéményszakaszt. Ekkor építették be a kúp alakú vasbeton kéményszűkítő fejet is. 1971 -1972-ben - amikor már nem volt szükség a kazánokra - újabb ötletek merültek fel az épület hasznosítására: így tornacsarnok, födémmel megosztva műhelyek, raktárak és felvonulási terület is szerepelt ezek között. Végül 1974—1975-ben a Hőtechnikai Berendezések Laboratórium megvalósítása történt meg. A Laboratórium kialakításához, a pince fölötti eredeti vasbeton födém cseréjére, a tetőtér faburkolaténak elbontására és alumínium álmennyezettel való helyettesítésére is szükség volt. Szintén ekkor alakították ki a kétszintes mérőhelyiségeket az épület középső csarnokán belül, annak keleti fala mellé. A kazánházi térben létesítették a gépcsarnokot, ahol a régi kazánok elbontása után oktatási célokat szolgáló, Zemak típusú, lengyel gyártmányú gáztüzelésű, túlhevítős gőzkazánt építettek be. Az itt termelt gőz új építésű, föld alatti gőztáwezeték-rendszeren keresztüljutott el a D csarnok (Des) épületben álló gőzturbinához. A kazán mellé tervezett gőzturbina 1979-ben valósult meg. A nyugati főhomlokzat elé ekkor épült a lépcső és a rakodórámpa. 1976-ban, 1986-ben, 1993-ban és 2006-ben is felmérték az egyetem összes épületét, rögzítették a létesítmények akkori állapotát. A pince eredetileg egységes tere a felmérések idejére már sok kisebb helyiséggé volt szétszabdalva, amit a később beépített kazánok alapozása okozott. A földszinti egykori szénraktár is több helyiséggé lett felosztva: műhelyek, szociális helyiségek, műszerszobák kaptak itt helyet. Az északi szárny emelete 1993-ban még lakásként szolgált, de a középső teraszát beépítették. A déli bővítményben asztalosműhely kapott helyet. 2006-re az épületet részben az Energetikai Gépek és Berendezések Tanszék használta laboratóriumként (csarnoktér), részben a Gépipari Technológia Tanszék helyiségei kaptak benne helyet (a Bertalan Lajos utcai részen). Az épület egyéb részei hőközpontként szolgáltak. Az északi szárny földszintjén és emeletén kiadó és nyomda működött. Az északi oldalon a terasz beépítését és a salaklift tömbjét visszabontották, ezáltal ebből az irányból helyreállították az épület eredeti tömegét. Az épület északi homlokzatánál a teraszra vezető - egy más egyetemi épületből származó - vas csigalépcsőt helyeztek el. 1998-ban parkolót terveztek a föld alatti szénraktár fölötti területre. Itt a vasbeton födém megerősítésére és a széntároló aknáinak végleges lefedésére került sor. A terv csak 2005 után valósult meg. Az utóbbi évek helyreállító munkájának köszönhetően a Kazánház is - a később épített toldalékok visszabontásával - folyamatosan visszanyeri eredeti harmonikus megjelenését. A keleti és nyugati főhomlokzatok helyreállítása azonban még mindig várat magára. 203 2 N '< < x <
