Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1988-1989
1989. január 23., 6. rektori tanácsülés
8 4.1. Az érdekeltség megvalósításának hatótényezői Az egyetemi gazdálkodás reformja keretében, a tanszéki gazdálkodás önállóságának növelési lehetőségei kapcsán vizsgálni kell azt a kérdést is, hogy melyek azok a költségvetési keretek, amelyek nagyságrendjüknél fogva érdemesek a decentralizálásra, felosztásuk esetén hatással lehetnek a hatékony gazdálkodásra. Az egyetemi költségvetési támogatás legjelentősebb eleme a bér, amely járulékos költségeivel együtt jelenleg is mintegy 55 %-os részarányt tesz ki. Ennek aránya a 43 %-os társadalombiztosítási járulék ezévi bevezetése után (a jelenlegi 10 % helyett) további kb. 6 %-kal nő, és így a költségvetésben mintegy 61 %-ot tesz ki. A dologi költségek tehát csak 39 %-ot jelentenek, amelynek túlnyomó többsége (mintegy 80 %-a) nem vonható be az intézeti, tanszéki érdekeltségi rendszerbe (energia, közüzemi díjak, hallgatói támogatás, Központi Könyvtár, Kollégiumok, központi igazgatás, GMF, bölcsőde, óvoda, étkezési hozzájárulás stb.), a fennmaradó 20 % jelentős részének felhasználása (15 %) már ma is decentralizáltan történik. Esetleges részletek vitatása nélkül is megállapítható, hogy az érdekeltség megvalósításának legjelentősebb eleme a bérekkel való gazdálkodás lehet. Emellett részletesen ki kell munkálni azokat a költségtényezőket, amelyek bevonhatók a decentralizált gazdálkodás körébe. Az egységes pénzalap-gazdálkodás bevezetésének következményeként ugyanakkor gazdálkodási szempontból nem lesz jelentősége a bér és a dologi költségek megkülönböztetésének, azonban az előzőek alapján megállapítható, hogy az egyéb költségek decentralizálható gazdálkodási kerete a bér és járulékai költségekhez viszonyítva ösztönző ha-
