Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1980-1981

1980. október 6., 2. rektori tanácsülés

13 A Gépészmérnöki Kar vélemény© szerint a követel­ményrendszer alapján egysíkú, azonos képesítésű és képzettségű oktatói kollektívák keletkeznek. A Vegyészmérnöki Kar szerint követelményrendsze­rűnk nem lényegre törő, hanem nagymértékben for­mális. A Közlekedésmérnöki Kar felveti a követel­mények egységes értelmezését, 113., szükség esetén azok összhangba hozását az Egyetem és a Művelődési Minisztérium között a vezető oktatói pályázatok elbírálásánál. 2.2 A tervező, szervező és irányító munka központilag kialakított rendje és módszerei a karok véleménye szerint nagy segítséget nyújt a továbbképzési fe­ladatok teljesítéséhez. Az évenkénti ellenőrzés során az oktatókkal folytatott egyéni beszélgetések igen hasznosnak bizonyultak, ahol azokat komolyan végezték - ösztönzőleg hatott a feladatok teljesí­tésére /Vegyészmérnöki Kar/. Ugyanakkor kifogásol­ják, hogy túl sok az Írásos beszámoltatás, statisz­tikai jelentés, előterjesztés időnként tervszerüt­­lenül és rövid határidővel.Az Építészmérnöki Kar túl bonyolultnak találja ezt az egész mechanizmust. Az eredményes munkához nagyobb helyi önállóság, nagyobb bizalom valamint több felelősség kellene. Jobban kel­lene támaszkodni az egyéni továbbképzésre, érdemibbé téve az ellenőrzést előléptetéskor, szerződéshosszabbi­­tásnál stb. Az egyéni továbbképzési tervek - bizonyos kezdeti ne­hézségek után - általában reálisak, teljesíthetők. Előfordul azonban meggondolatlan tervezés, irreális vállalás vagy feladatkijelölés is /pl. fokozatszerzés, külföldi út, pedagógiai továbbképzés/, ami arra utal, hogy a tervek nem mindig a személyek körülményeinek sokoldalú mérlegelésével, a tanszéki feladatok és a 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom