Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1979-1980
1979. november 26., 3. rektori tanácsülés
- 7 -sek esetén nem mondható általánosnak. Sok területen tapasztalható, hogy a szakszervezeti munka lényegében egyenlő az érdekvédelmi tevékenységgel, sőt nem egy esetben a csoportérdek háttérbe szorul az egyéni érdekkel szemben. A helytelenül értelmezett egyéni érdek nagyon sok esetben a kollektiva, a csoport, az egyetemi, illetve össztársadalmi érdek elé kerül és háttérbe szorul a kötelességek betartásának hangsúlyozása, a munkafegyelem kérdése. Divat lett a gazdasági nehézségek túlhangsúlyozása, ahelyett, hogy a végzett munkát önkritikusan eleneinék. Nagyvonalú javaslatok az egyetem pénzeszközeinek terhére. A hibák elkövetőivel szemben indokolatlan lágyszivüség, felmentés a felelősségrevonás alól. Más oldalról hajlamosak vagyunk arra, hogy ne vizsgáljuk meg saját testület eink és tisztségviselőink munkáját az alkalmassági kritériumok oldaláról /pl. tisztségviselők cseréje, határozott időre szóló szerződések meghosszabitása, külföldi utak, minőségi kádercserék, vagy érdekvédelmi kérdésekben szociális juttatások, segélyek, lakáskölcsönök odaítélése, bérezési, jutalmazási politikánk ellentmondásai, stb./. b/ Természetes, hogy a jogkörök eltérő értékrenddel birnak. Az állami és szakszervezeti testületekben és tisztségviselőkben kialakult egy hibás szemlélet és gyakorlat. Csak az egyetértési jogkörbe eső témákra fordítanak gondot. Másik tényezőként megemlíthető, hogy a szakszervezet feladatai bővültek és sokrétűbbé váltak. Nyilvánvaló, hogy az egyetértési jogkörbe eső kérdések mindenképpen elsőbbséget élveztek. Sajnos tény, hogy a szakszervezet ellenőrzési jogkörével nem él. Nem fogadható el, de a feladatok bővülésével nem tartott lépést a vezetőutánpótlásunk. így megfelelő színvonalú káderekkel nem rendelkezünk, akik az ellenőrzés bizalmi munkájának jól megfeleltek volna. с/ Rendszeresnek és mintaszerűnek minősíthető az egyetértési jogkörbe tartozó bér-, jutalmazás-, jövedelem, szerződéses munkák területét érintő együttműködés. A munkakapcsolatokra jellemző az a módszer, hogy már a döntéselőkészités szakaszában a tisztéségviselők és testületek véleményt cserélhetnek, igy a döntéshez kapcsolódó egyetértés egyben egy hosszutávu együttműködést is jelez. Egységes gyakorlat csak az uj dolgozók alapbérének egyetértésében való megállapításnál nem alakult ki. A jogszabály pedig egyértelműen kimondja, hogy a dolgozó alkalmazása tekintetében véleményezési, alapbére megállapításában viszont egyetértési jogköre van a partner szakszervezeti testületnek. //to
