Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1978-1979

1979. június 4., 6. rektori tanácsülés

- б -b/ a szint növekedésével a továbbképzés formájának ogyro inkább a segített önálló tanulás /konzultáció, gyakorlat, stb,/ feló koll eltolódnia;

с/ a mérnök-továbbképzés valanоnnyi fajtájának fokozatosan a műszaki egyetemi és főiskolai /alapvetően a tanszéki, intézeti, laboratóriumi/ élet szerves részévé kell válnia, amit jogalkotási, szervezési, oktatá.si terhelési és anyagi érdekeltségi eszközökkel következetesen segíteni kell,

Ц-. A mérnök-továbbképzés tipikus formái az előképzettségtől függőón eltérőek:

a/ Az előképzettség nélküli érdeklődők számára az előadások, előadás-sorozatok, tanfolyamok "szabadegyetem11 jellegűek, tollát általában sem munkaidő kedvezménnyel, sem vizsgáké telező t ts éggel nem járnak

b/ Az üzemmérnököknél- képességfejlesztő, szintontartó /tudás—korszerűsítő/, specializáló továbbképző előadások és tanfolyamok;- átképzés és interdiszciplináris képzés;- valamilyen, az oki. mérnökök szakmérnök—képzéséhez hasonló "szak-üzemmérnök" továbbképzési forma,

с/ Az oki, mérnökök továbbképzése lényegében analóg

az üzemmérnökével, de a tantermi /előadó-hallgató/ oktatási forma helyett alapvetően nagyobb teret koll kapnia a konzultációkkal, kiselőadásokkal, stb, támogatott önálló tanulásnak, továbbá a tananyag elsajátítása mellett a mérnökök alkotó-képességfejlesztésének. Ennek legmagasabb szintjét a doktori cin és a kandidátusi fokozat megszerzésére irányuló továbbképzés jolonti,

d/ Biztosítani koll a "3zak—üzemmérnökök", szakmérnökök, gazdasá.gi mérnökök és a C diplomások továbbképzését, specializált tudásuk naprakészségét is.