Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1978-1979
1979. január 22., 4. rektori tanácsülés
- 11 -I A táblázatban leginkább a karok egyesített adatait /utolsó három sor/ érdemes megfigyelni. Látható, hogy a lemorzsolódás az alacsonyabb évfolyamokon a legnagyobb. Ha összehasonlítjuk a vizsgált időszak adatait az Í960-ne évek végének itt nem közölt adataival, azt tapasztaljuk, ho>cy a lemorzsolódás igen nagy mértékben csökkent» I967-I97I. között évente 10-11 % volt az egyetemi átlag, 1971-1975. között 7,3-8,9 1975-1978. között pedig 5 % körtili érték. /Itt jegyezzük meg, hogy a fenti adatok a növekvő számú és általában gyengébb előmeneteld külföldi hallgatók lemorzsolódását is tartalmazzák!/ / ' • Л VI. táblázatból látható, hogy a lemorzsolódók közül a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya lényegesen nagyobb. A különbség főként az első évfolyamon szembetűnő, felsőbb éveken csökken. A lemorzsolódó hallgatók jelentős része jogosult tanulmányainak folytatására. így a VI. táblázatban lévő számok nem fejezik ki az egyetemi tanulmányokat végleg abbahagyó hallgatók számát, illetve arányát. A végleges lemorzsolódás jellemzésére más módszert választottunk. Megvizsgáltuk négy tanévben a fizikai dolgozók gyermekeinek arányát az I. évfolyamon, majd négy év elteltével az V. évfolyamon. A fizikai dolgozók gyermekei arányának változása /Ь. VII. táblázat/ több évet vizsgálva a végleges lemorzsolódás viszonylagos mértékére ad felvilágosítást. Annak ellenére, hogy az összehasonlítás nem pontosan ugyanarra a populációra vonatkozik /a kimaradók, illetve a csatlakozók száma és származási összetétele nem egyezik/, a tendenciára vonatkozóan hasznos következtetéseket lehet levonni. ft /
