Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1977-1978
1978. április 17., 5. rektori tanácsülés
- 3 -rendi órák heti számának csökkenése egyebek mellett az oktató hallgató kapcsolat és együttműködés fontossága miatt sem járhat az órarend szerinti elfoglaltságok félévenkénti ossz mennyiségének jelentős csökkenésével. Ezért a heti óraszám csökkenés a szorgalmi időszak hosszának megnövekedésével ellensúlyozandó. A két félév összes időtartamának /10 hónap/ megnyújtása nem célszerű /az oktatók és hallgatók pihenésének időtartama lerövidülne, az oktatási területek karbantartását nem tudnánk elvégezni, stb/, tehát a szorgalmi időszak megnyújtása a vizsgaidőszak időtartamának csökkenésével valósítható meg. /Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a vizsgaidőszak egy részét a szorgalmi időszakba helyezzük át lényegileg azáltal, hogy a diákok a tananyag lényegesen nagyobb részét sajátítják el, gyakorolják be a szorgalmi időszakban mint eddig./ A szorgalmi időszak és a vizsgaidőszak hossza közötti arány megváltozásának együtt kell járnia azzal, hogy a korábban a vizsgaidőszakban ellátott feladatok egy részét: a vizsgaidőszak megrövidülésével arányos ismeretanyag, készség számonkérését és az elsajátítás minősítését a szorgalmi időszakban kell elvégezni. A félévközi számonkérést, minősítést annak alapján kell megtervezni, hogy a hallgatók tanulásra fordítható ideje a szorgalmi időszakban egyenletes eloszlásban növekszik. Az órarendi órák heti számának csökkenése a hallgatók idejének jelenleginél lényegesen jobb hatásfokú felhasználását teszi lehetővé. Pld. ha a hallgató képes az előadást folyamatos munkával legalább fő vonalaiban követni, akkor az önmagában megnöveli az előadás didaktikai értékét, több marad meg belőle, ha az előzményeket már feldolgozta. \
