Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1977-1978

1978. április 17., 5. rektori tanácsülés

- 3 -rendi órák heti számának csökkenése egyebek mellett az oktató hallgató kapcsolat és együttműködés fontossága miatt sem járhat az órarend szerinti elfoglaltságok félévenkénti ossz mennyiségének jelentős csökkenésével. Ezért a heti óraszám csökkenés a szorgalmi időszak hosszának megnöveke­désével ellensúlyozandó. A két félév összes időtartamának /10 hónap/ megnyújtása nem célszerű /az oktatók és hallga­tók pihenésének időtartama lerövidülne, az oktatási terü­letek karbantartását nem tudnánk elvégezni, stb/, tehát a szorgalmi időszak megnyújtása a vizsgaidőszak időtarta­mának csökkenésével valósítható meg. /Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a vizsgaidőszak egy részét a szorgalmi időszakba helyezzük át lényegileg azáltal, hogy a diákok a tananyag lényegesen nagyobb részét sajátítják el, gyako­rolják be a szorgalmi időszakban mint eddig./ A szorgalmi időszak és a vizsgaidőszak hossza közötti arány megváltozá­sának együtt kell járnia azzal, hogy a korábban a vizsga­­időszakban ellátott feladatok egy részét: a vizsgaidőszak megrövidülésével arányos ismeretanyag, készség számonkéré­sét és az elsajátítás minősítését a szorgalmi időszakban kell elvégezni. A félévközi számonkérést, minősítést annak alapján kell megtervezni, hogy a hallgatók tanulás­ra fordítható ideje a szorgalmi időszakban egyenletes el­oszlásban növekszik. Az órarendi órák heti számának csök­kenése a hallgatók idejének jelenleginél lényegesen jobb hatásfokú felhasználását teszi lehetővé. Pld. ha a hallga­tó képes az előadást folyamatos munkával legalább fő vonalaiban követni, akkor az önmagában megnöveli az elő­adás didaktikai értékét, több marad meg belőle, ha az előzményeket már feldolgozta. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom