Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1976-1977
1977. február 7., 3. rektori tanácsülés
3 viszonyt igényelnének. A középiskolában átélt függetlenedésvágy olykor a magárahagyatottság érzésébe csap át. A vélemények többsége szerint az elsőéves hallgatók világnézete még kiforratlan, olykor csak ösztönös, érzelmileg motivált, elvileg kellően meg nem alapozott. A hallgatóknak már vannak világnézeti vonatkozású ismereteik, de ezekhez legnagyobbrészt verbális utón, a társadalmi gyakorlatban szerezhető tapasztalatok nélkül jutottak. Ez az ismeretanyag sokuknál még nem vált rendszerré, még kevésbé meggyőződéssé, a legkevésbé pedig magatartást és cselekvést meghatározó erővé. Ez a tapasztalat arra is rámutat, hogy milyen komoly feladatok állanak az egyetem különböző fórumai előtt annak érdekében, hogy ez a világnézet - amely biztató képet fest a kezdő egyetemi ifjúságról - tudatossá, meggyőződéssé és cselekvésükben meghatározóvá váljon. A világnézetük sokszor a természettudományos beállitottságon alapszik. Az elméleti kérdésekben viszont nem látnak tisztán, nem tudják fellelni az összefüggéseket, sokszor helytelen, tudománytalan következtetéseket vonnak le. Az elsőévesek szocialista társadalmunk célkitűzéseivel, a szocialista épitőmunka gyakorlatával általában egyetértenek, de bizonyos jelenségeket heves türelmetlenséggel birálnak /pl. az árak alakulása, lakáshelyzet, a fiatal értelmiségiek bérezése/. Ez a kritikus, biráló szemlélet pozitivan értékelendő, amennyiben a hibákkal szembeni érzékenységet, fogékonyságot és tenniakarást fejez ki, de sajátos ellentmondásban van azzal, hogy kisebb bennük a kötelességtudat, felelősségvállalás saját munkájukkal szemben, mint biráló készségük. Az elsőéveseket meghatározó jelleggel nem jellemzi a konformizmus, a nacionalizmus vagy a vallásosság - bár az utóbbi kettő előfordul - inkább a kozmopolitizmus. Sokat kell tenni azért, hogy tisztában legyenek a szocialista hazafiság lényegével, a hazafiság és az internacionalizmus egyidejűségével, a forradalmiság jelentésével.
