Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1975-1976

1976. május 31., 6. rektori tanácsülés

- 34 -mocsári növényzete miatt természetvédelmi területté nyilvánítottak. A tető déli részén andezit, tufa és breccia réteg érdekes variációja alkot sziklatornyo­kat, oszlopokat, gombákat. Igen szép a kilátás innen. A hegy alatt a hosszan el­nyúló Pomáz község terül el, távolabb az Ezüsthegy, a Kis és Nagy Kevély gerince, az Oszoly, a Ziribár és a Hosszu-hegy látható. Délen a Hármashatárhegy, a Já­­noshegy és Budapest, kelet felé a fóti dombvidék a Duna két ágával és a hegyek lábánál épült soktomyu Szentendrével látható. Szentendre hires művésztelepü­lés, festőink, szobrászaink közül nagyon sokan élnek itt. A kirándulást össze lehet kötni müteremlátogatás­­sal /pl. Barcsay Jenő stb./. A turistaház környéke igen alkalmas hosszabb pihenésre. A turistaházat jobbra megkerülve a piros jelzésű kocsi­út előtt É-i irányban indul el, majd szerpentinezve le­jut a Kőhegy lábához. A szőllők között a kőszállitó drótkötélpálya alatt D-K-i irányba haladunk lapos form­aikon, mig egy kis kápolnához és nemsokára Szentendré­re érünk, majd a város szélső utcáin át a piros jelzés a HÉV állomásra vezet. 8./ Tahi - Jánoskut - Vöröskőszikla - Rekettyés tó - Leány­falu Távolság: 9 km, szintkülönbség: 700 m. Túránk kiindulópontját elérhetjük úgy, hogy a Batthyány térről induló HÉV-vel Szentendre végállomásig, majd az állomás elől induló MÁVAUT autóbusszal Tahi hidfőig u­­tazunk. Eljuthatunk azonban ide a Vigadó térről, vagy a Bem J. térről induló hajóval is. Tahiból sárga utjelzésen megyünk fel a hegyekbe. Kb. 1/2 óra gyaloglás után a Jánoskuthoz érünk. Utunk to­vább szerpentinben folytatódik, helyenként szép kilá­tást élvezhetünk a Dunára és mögötte a Naszályra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom