Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1975-1976
1976. február 23., 4. rektori tanácsülés
- 5 ciklus nem egyezik a mozgalmi élet ciklusával. Általánosan elmondható, hogy a tanszéki képviselők kiválasztását az évfolyamvezetőségek végzik. Munkájukban egyre inkább támaszkodnak az alapszervezetekből érkező javaslatokra. Egye3 karokon az őszi félévekre a képviselőket a mozgalmi év végén, tehát tavasszal, az évfolyam küldöttértekezleten ill. évfolyamgyülésen nyilt szavazással választják. A tapasztalatok azt mutatják, hogy célszerű, ha az évfolyamok egy-egy képviselőt küldenek minden őket oktató tanszékre. Ez alól a kivétel a Villamosmérnöki és a Közlekedésmérnöki Kar. A Villamosmérnöki Karon a szak-évfolyam szervezés miatt ez a módszer azt jelentené, hogy irreálisan sok hallgatói képviselőre lenne szükség. Ezért a Kar azt az elvet követi, hogjr minden tanszékre csak egy-egy hallgatót delegálnak, és munkájukat a Szakbizottságok hallgatói képviselői irányítják ill. koordinálják. A Közlekedésmérnöki Karon a helyzet éppen ellentétes: a kis létszám mi a^t lehetőség van arra, hogy ne évfolyamonként, hanem tankörönként legyen egy-egy képviselő. Л képviselt terület mérete determinálja az információgyűjtés és beszámolás hatékonyságát is. A tapasztalatok szerint az évfolyam a legnagyobb homogénnek tekinthető egység, ahol ez még problémamentesen megoldható. A Villamosmérnöki Karon alkalmazott módszer nagy erénye ugyan az irányítási lánc egyszerűsödése, de nehézségeket jelent, hogy a képviselő és az évfolyamok közötti kapcsolat rendszertelen, személyes, együttes munkán alapuló kontaktus nem, vagy igen nehezen alakul ki. A hallgatók felé történő beszámolásokon kivül az évfolyamvezetőségek félévente beszámoltatják a tanszéki képviselőket. A jövőben a beszámoltatásnak olyan gyakorinak kell lennie, hogy minden képviselő félévenként kétszer sorrakerüljön. A munkáját figyelmeztetés után sem kielégitő módon végző hallgatói képviselőket megbízatásuk alól azonnal fel kell menteni.
