Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1975-1976
1976. január 12., 3. rektori tanácsülés
5 -résztvevő szakemberek elvárnak. Fel kell tennünk a kérdést, megfelelhet-e egyáltalán a szakmérnökképzés azoknak a követelményeknek, amiket a kormányhatározat a továbbképzés feladatainak megjelöl. A kérdés nem a feladatok'széles skálája miatt merül fel elsősorban, hanem az egy-egy szakmérnöki szakra jelentkező pályázók munkakörének, egyéni érdeklődésének heterogén volta miatt. Kétségtelen, hogy a fejlődéssel való lépéstartás miatt szükség van valami olyan képzési rendszerre, aminek keretében az uj eredményekkel a szakemberek megismerkedhetnének. Ha azonban megnézzük, liog; ez a '’megismerkedés'1 milyen módon valósul meg egy-egy szakmérnöki szak keretében, akkor általában a következőket látjuk: Megközelitőleg azonos e-lőképzettséggel, megközelitőleg hasonló munkakörből felvételt nyer egy adott szakra kb. 30 fő: A szakon oktatott tárgyak száma - karonként és s^zj2konkén_t változóan - Egyetemünkön 7-21 között mozog. Egészen bizonyos, hogy a képzésben résztvevő 30 főnek nincsen szüksége a tantervben előirt valamennyi tárgy hallgatására, vagy ha igen, akkor nem azonos kimenetben. Csak abban az esetben •lehet szüksége egy szakon 30 hallgatónak azono-s kiméretben : ugyanazon 10-15, vagy 20 tárgy hallgatására, ha teljesen azzonos munkakörben dolgoznak. Ha ilyen előfordulna, akkor is fennáll az a lehetőség, hogy. a szakmérnöki oklevél megszerzését követően a végzettek más szakterületen vállalnak munkát, ahol már csak részben, vagy egyáltalán nem hasznosíthatják a tanultakat. Ugyanakkor a szakmérnököknek oktatott tananyag is ki van téve az elavulásnak ugyanúgy, mint a normál mérnökképzés tananyagának azon része, amely nem tar- . tozik szorosan az alapozó tárgyak körébe. «
