Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1972-1973
1973. május 7., 6. rektori tanácsülés
2 gok és nem utolsósorban szervezeti felépítése is a.Kadályozza. Adottságait és lehetőségeit figyelembe véve az intenzív közreműködést kell célul kitűzni. Ez a megítélés nem áll szemben a minisztériumok, főhatóságok állásfoglalásával, bár ez utóboi szükségképpen más indítékokból fakad. Szerződő partnereink ugyanis a tárca célprogramjainak gazdáivá, vagy a saját kutató é3 tervezőintézeteiket /részben finanszírozási okokból/, nagyvállalataikat tették, vagy külön e célra hoztak létre szervezeteket. Ez nem tekinthető önmagában hátrányosnak, ha a közreműködés optimális. A tapasztalat azt mutatja, hogy a közreműködés lehetőségét, - figyelemmel az egyetemek kihangsúlyozott szerepére, - nem kínálják tálcán és igy a realizálás főként az objektiv körülményeken, de az Egyetem aktivitásán is múlik. Az előző évi jelentésben le irt eredményekhez képest jelentős haladás, hogy a tanszékek számos tárcaszintű célprogram részteljesítésén munkálkodnak és a további közreműködés lehetőségére kilátás van. Az eredmények mellett rá kell mutatni arra, hogy az együttműködés eredményei, de a lehetőségei is a valóságban tárcánként igen különböző képet mutat. Talán a szélsőségek bemutatása alkalmas arra, hogy a közreműködés, a kapcsolatok tartalma milyen határok között ingadozik. A KPM szerződés keretében az Egyetem tanszékei, illetve vezető oktatói részt vettek a célprogramok kidolgozáséi m. A közlekedés és postaügyi miniszter utasításával létrehozott; Tudománypolitikai és Kutatási Tanácsban az érintett tanszékvezetők tagként szerepelnek és a KPM 17* célprogram bizottságában Egyetemünk 24- oktatója dolgozik. A MÉM szerződés viszont többek között arról számol be, hogy egy bizonyos célprogramban való közreműködésre irányuló szerződés megkötése minden évoen elhúzódik és a volumen csökken. Visszatérve a célprogramokban való részvétel körülményeire, úgy tűnik, hogy célszerű lenne, hogyha a felelősök és koordinátorok