Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1972-1973
1972. november 27., 3. rektori tanácsülés
9 meneti munkatöbbletből, a megszokottól való eltérés szükségszerű kényszeréből fakad. Az ebből eredő természetes ellenállás sohasem szavakban nyilvánul meg, hanem passzivitásban, jól igazolható okok miatti késedelmekben és a konkrét szakszerűiét vagy munkafolyamat fontosságának és változtathatatlanságának bizonyításainak tömegében nyilvánul meg. Ez utóbbi gyakran vezeti félre a szervezőket, de nem átfogó egyetemi munkaterületi ismeretekkel rendelkező munkaerőinket is és ez gyakori átdolgozásokhoz, programjavításokhoz, kialakított rendszerek egész vagy részbeni átalakitgatásainak szükségességéhez vezet. Másik szubjektív tényező osztályunkon belül jelentkezik. Ennek oka elsősorban az, hogy kivülről alkalmazott munkavállalóink munkastílusa és munkafegyelme nem az egyetemivel, hanem a kinti vállalkozásokban kialakulttal azonos. A nálunk végzendő munka lényegében úttörő nem pedig rutinjellegű, ennél fogva nagyobb és nehezebb feladatot jelent és csak ennek megfelelő fegyelem mellett végezhető. Tudjuk jól, hogy az általunk diktált ütem és kapcsolódó körülmények kevésbé szimpatikusak azon munkavállalóink számára is, akik egyetemi munkahelyről kerültek áthelyezésre most már megismerve a kinti feltételeket is. Az emlitettekből eredő nevelőmunka az ehhez fűződő konfliktusok sem voltak pozitiv hatásúak a termelékenység szempontjából, de ez szinte törvényszerűségeken alapszik, minden uj szervezetre jellemző, ezekkkel számoltunk is. Amint az előbbiben már erre utaltunk, az oktató területi számitógépes szakemberek részéről olyan
