Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1964-1965
1965. május 28. (67-86.)
A Az előkészítő munka során az eredeti szövegbe bekerült egy csomó érdemleges eredmény, ezzel szemben én ezeket kihagyásra javasoltam, mert amíg nincsen kezünkben a szóbanforgó eredményeknek egy objektiv bírálata, addig nem tartottam illendőnek, hogy egy egyetemi jelentésbe bevegyem. Ez számomra elvi kérdés is és a javaslatok végén néhány utalás történik is arra, hogy kevés dolgot értékeljünk, de azt komolyan. Az a kérésem a Tanács felé, hogy amilyen mértékben előrehaladnák a komoly és konkrét felülvizsgálatai az Egyetem eredményeinek, aszerint terjeszteném be a kiemelkedő eredményeket. Én ezzel ve- vallúm, hogy erre a felülbirálatra személy szerint nem vagyok felkészülve, de ezt a rektorhelyettes, vagy az Egyetem szervezete önmagában - magas szinten - nem tudja csinálni. Dr. Csáki Frigyes rektor: Figyelemreméltónak tartja a benyújtott anyagot, mert analitikusan elemzi a kutatási tevékenységet, gátló körülményeket, elsősorban a létszámhiányból fakadó problémákat, a segéderők nemkielégitő voltát, a műszerpark hiányát, elavultságát és számos más kérdést. A téma időszerű. A Tudományos és Felsőoktatási Tanácsban hosszú és mélyreható vita volt az elkövetkezendő ötéves terv kidolgozásával kapcsolatban, ahol sok kérdésben hasonló álláspont alakult ki. Kéri, hogy részesítsék elönyoe azokat a témákat, melyek több tanszék bevonásával, együttes kutató muni-át jelentenek. Polinszky elvtárs kifejtette, hogy a műszaki egyetemek igen nagy rejtett kapacitással rendelkeznek a kutatómunka számára. Rendkívül széles azoknak a szakemberednek a köre, akik résztvehetnek itt a műszaki egyetemen ilyen kutatásban és leginkább itt van meg a több témát összefogó kutatás lehetősége. Mi ilyen vonatkozásban sajnálatosan csak a kezdeti lépéseknél tartunk, mert a tanszékek önállósága gátolja a fejlődés ütemét. Az a kérése, hogy legalább finanszírozással, az anyagi javak odaítélésével forszírozzuk ezt a vonalat. Ez az egész népgazdaság szempontjából is rendkívül fontos. A másik kérdés a létszámok problémaköre. Úgy látja, hogy itt nehézségekkel küzd az Egyetem, hiányok vannak, viszonyítva a többi egyetemekhez képest is. Ez kedvezőtlenül hat vissza a kutató munkára. JÓI tudja, nogy jelenleg felmerül a takarékosság gondolata, de hangsúlyozza, hogy nem takarékosság az, ha nem biztosítjuk a szükséges anyagi lehetőséget, mert ez csak gátolhatja a kutató munkát. Fontosnak látszik a segéderők kérdése, összehasonlítva az Ipari Kutató Intézetekkel, ahol egy kutatóra 3-4 segédszemélyzet is jut, a Műszaki Egyetem helyzete lényegesen rosszabb. Ez annak veszélyét rejti, hogy kutatóinkat nem tudjuk effektiv kutatásban hasznosítani,- 2 . / .
