Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 10. (1-21.)
A másik problémakör amit nagyon szeretnék kihangsúlyozni, hogy amíg én leszek a rektor itt az egyetemen - remélhetőleg ez csak három évig fog tartani - nem fogok nyugdíjazásra javaslatot tenni olyan professzoroknál, akik betöltötték a hatvanéves korhatárt. Ezzel azt szeretném kihangsúlyozni, hogy meg kell értetni az egyetem közvéleménnyel, hogy a harvan év nem jelent feltétlenül nyugdíjazási korhatárt. Ez' természetesen nem je- lenti azt, hogyha valaki elérte a hatvanéves kort és úgy érzi, hogy nyugdíjba akar menni, lehetőséget adunk számára a nyugdíjba menéshez, de az egyetem vezetősége-részéről nem fogjuk ezt kezdeményezni. Azt hiszem ez bizonyos mértékig megnyugvást fog jelenteni professzoraink számára. Ezzel szemben azt kérjük a professzoroktól, hogy legelső rendű és legfontosabb munkájuknak az utánpótlás'nevelését tekintsék. iskolák megteremtését mind oktatási, mind tudományos' 'szempontéból. Mi biztosítjuk számukra, hogy ez az ellentmondás amit itt az előbb elmondottam a generációk között, feloldódjék. Ezzel azt hiszem szintén hozzájárulunk az egyetemi munka javításához. Azt is el tudom képzelni, hogy a professzor hetven— ötéves korában itt dolgozzék a Műszaki Egyetemen, és bizonyos mértékű tudományos és oktatói tevékenységet fejtsen ki. Élesen külön akarom választani a tanszékvezetés kérdését, mint ahogy tudjuk^ hogy a tanszékvezetői megbízatás korlátlan időre szól, amelyik adott esetben vissza is vonható. Tehát ahol van egy idős professzor, aki terhesnek érzi a tanszékvezetés munkáját, akkor egyáltalán nem fontos, hogy éppen a legidősebb, szakmai es tudományos szempontból a legértékesebb embert gyötörjük mindenféle administrativ tanszéki feladattal, hanem vegye azt át egy alkalmas fiatal személy, vezesse az a tanszéket és részesítse megfelelő megbecsülésben az ottlévő idősebb professzort. Azt hiszem ez a helyes álláspont ebben a tekintetben, sőt azt is mondhatnám, - a Minisztérium álláspontját ismerve - sor kerülhet arra, hogy nem a kor miatt, hanem egyéb elfoglaltságok miatt, egészségügyi, biológiai, vagy más szempontból vakki alkalmatlan a tanszékvezetés betöltésére. Nem fogunk feltétlenül ragaszkodni ahhoz. hogy a legtekintélyesebb professzor legen a tanszékvezető, hanem az legyen a tanszékvezető, aki leginkább' alkalmas a feladat betöltésére. Nagyon szeretném ezeket á.szintézis problémákat, ha lehet kissé előbbre vinni és szeretném, ha ezek a gondolatok hozzájárulnának a tanszékek szellemének továbbjavulásához és hozzájárulnának ahhoz, hogy a tanszéki oktató és tudományos iskolák magjai, vagy maguk az iskolák is kialakuljanak. Azt hiszem, ha sikerül megteremtenünk az oktató - nevelő és tudományos munka egységét, a karok közötti ellentéteket sikerül felszámolni, a tanszékek együttműködését sikerül fokozni, a testületi szellemet sikerül megvalósítanunk, nagymértékben elő fogjuk segíteni egyetemünk tekintélyének növelését és hozzájárulnak ahhoz-, hogy a Műegyetem tényleg betöltse feladatát.
