Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1964-1965
1965. március 12. (45-66.)
szerint elég jelentős a pazarló elköltéée a pénznek nem szüksége* célokra. Pl. Gépészkari Matematika tanszéken külföldi könyvek beszerzését irányozták elő. A könyveket azonban beszerezni nem tudták, igy az erre előirányzott pénzt elvették tőlük és nem is kapták vissza. Elnök: Megköszöni a felszólalóknak azt az igen nagy felelősség- érzetét. amellyel a kérdések iránt tanmsitottak. Kifejti véleményét es előre booaátja, hogy nagyon konstruktiv szeretne lenni, d* lehet,hogy dekonstruktiven fog hatni, amit mondani fog. Mindenesetre szeretne javítani a problémákon és keresi a megoldásokat. Frigyes dékán hozzászólása mély kérdést érintett. Amikor az MM-ben sor került a takarékossági intézkedések tárgyalására, kid sült. hogy a miskolci, veszprémi egyetemmel és az BKMÉ-vel is ellentétben állunk és ez abból adódik, hogy ezekolyan kis egyetemek, hogy ott a rektor szinte személy szerint ismeri az összes embereket és nem okoz problémát egyik tanszékről a másikra helyezni valakit. Bár egyetért Frigyes dékán analitikus szemléletével, de ha mi ilyen hatalma* egyetemen ennyire részletekbe megyünk, akkor a tanulmányozásra hosszabb időt fordítunk és több pénzbe kerül, mint amit az analitikus ténykedéssel el tudnánk érni. Nekünk statisztikust törvényszerűségre kell törekedni és ncr mákat bevezetni tudva azt, hogy esetleg egyes esetekben igazságtalanok ezek a normák, de meg mindig jobb egy átlagos norma, minthogy bonyolult számításokat kelljen végezni. Mi vitatkozunk filléres tételeken, ugyanakkor milliárdos tételek felett átsuhanunk. Eza szerkezete a mi egyetemünknek és ezért kétli, hogy mi nagyon analitikusan tudjunk vizsgálni, amikor altételeinket úgy szabják meg, hogy azt évenként is változtatják. Albert elvtár* javaslata helyes a tanszékek áthelyezésével kapcsolatban, de ezt igy végrehajtani nem lehet, mert vannak olyan feszültségek, amelyek menetközben bukkantak ki, igy pl. az ÉKME későbbi kiköltözködése, vagy esetleg újabb ágazatok belépése, * nagyobb hibát követünk eí, ha túlságosan tervszerűen dolgozunk, mint bizonyos normák alapján. Rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, mert főbb paramétereink olyan szórást mutatnák, hogy nem tudunk semmiféle tervszerűséget megvalósítani. Ki* részletekben próbálunk eredményeket elérni, ugyanakkor a nagy dolgokban nagy változások mennek végbe. A könyvek tekintetében nem a könyvek számát és a folyóiratok számát kell csökkenteni, hanem a felesleges párhuzamosság megszüntetésére kell törekedni és további uj lehetőségeket teremteni annak urán. Helyesnek tartaná - bármilyen igazságtalan is ez a rendszer - kimondani, hogy egy oktatónak a terhelése lo óra, docensnek 8, professzornak b. Ez egy számítási alapot adna Mindenkinek. Legproblé— statikusnak tartja a tanszékek u.n. feudalisztikus felépítését. Pl. ha van egy tanszéknek valamilyen műszere, ahhoz ragaszkodik és nem adja át másik tanszéknek. Ehhez lenne szükséges az óraterhelés megállapítása, mert ahol nincsen meg ez a terhelés, ott az oktatónak másik tanszéken kell vállalnia érát. Még mindig helyesebb és gazdaságosabb lenne ez a rendszer, mint külső óraadókat alkalmazni. Varga dékán javaslata sarkalatos kérdés. Már most rendeletbe kell hozni, hogy amennyiben az illető tanszék nem veszi igénybe az akadémiai státuszú oktatót, akkor a normájából le kell számítani az illető személy 4 óráját. Ez azért is igazságos, mert