Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1964-1965
1964. december 3. (22-44.)
- 15 Nem értek egyet Retter elvtársiak azzal a javaslatával, hogy teljesen szüntessük meg az esti oktatást. Ezt továbbra is fenn kell tartani, ellenben nagymértékben vissza kell szorítani a létszámokat, olyanokat kell felvenni, akiknek a végzésére legalább reményünk van, hanem is loo százalékosan, de legalább 60 százalékban. Jelenleg ez a végzési arány 2o% körül mozog. A harmadik kérdés, amit fontosnak tart kihangsúlyozni, amit Bozsó elvtárs vetett fel legélesebben, hogy igenis meg kell követelni a jelen időszakban az előzetes szakmai gyakorlatot. Mi ne hitelezzünk, támaszkodjunk itt is a múltra, mint a felvételi vizsgáknál, ha valaki mérnök akar lenni, menjen el egy bizonyos időszakra szakmai gyakorlatra. Tehát legyen a felvétel egyik feltétele a megfelelő pontszámon kívül a szakmai gyakorlat kérdése. Nem tud egyetérteni a Gépészkarnak azzal a felvetésével, hogy a szorgalmat - ami a legdöntőbb - a felvételin nem lehet elbírálni. Véleménye szerint a felvételi pontszámokban nemcsak a képesség és tehetség tükröződik, hanem már az előzetes szorgalom is. Ezek lennének azok a javaslatok, amelyeket meg kellene tennünk ebben a felterjesztésben. Mégegyszer hangsúlyozza, hogy a jelenlegi képzési formában hat év alatt nem lehet átlagosan olyan mérnököket kiképezni, mint a nappali tagozaton, de ha tényleg tehetséges, szorgalmas embereket veszünk fel, akkor ez a feladat nem teljesen reménytelen. Ez vonatkozik azokra a kérdésekre, amelyek országos szinten jelentkeznek, de vannak olyan kérdések is amelyeket az elvtársak futólagosán említettek. Még egy kérdésre szeretne kitérni. Véleménye szerint van lehetőségünk arra, hogy javasoljuk a munkaidőkedvezmény meghosszabbítását, összekapcsolva a kisebb létszámokkal. Nem kell az iparnak attól félnie, hogy tizezer ember számára kell ilyen kedvezményt adni,hanem kevesebb arra érdemes ember számára. Az is jó gondolat, amit Retter elvtárs vetett fel, hogy az oktatási idő kezdetén próbáljuk koncentrált formában megtanítani levelezőinket, esti hallgatóinkat a tanulás módszertanára, és amikor a legnehezebb próblémák merülnek fel, próbáljuk őket idehozni az egyetemre. Azok az alátámasztások, amit De- vics elvtárs mondott a milliós összegekre vonatkozóan és általában ismerve az iparnak a nehéz helyzetét, nem tartja valószínűnek, hogy ezek a javaslatok keresztül fognak menni, tehát ettől semmit ne tegyünk függővé, de tegyük meg észrevételeinket, hogy ezzel is hehessen a hatásfokot növelni. Ha a iépgazdasági szinten lo-2o milliót jelent, akkor van egy számadat és felsőbb szerveink meg tudják majd ítélni, hogy megér-e ez nekik annyit vagy nem.
