Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1964-1965
1964. december 3. (22-44.)
11 Az uj helyzetben a mi jelenlegi képzési rendszerünkön keresztül meg tudják e valósítani azokat a követelményeket, amelyeket a népgazdaság egy diplomával ellátott szakemberrel szemben támaszt, vagy akár párhuzamba hozva azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a nappali képzés ad ezen a területen, úgy gondolja, hogy ebből kiindulva kell nekünk az uj helyzetet alátámasztani. Szerinte igen részletesen és meggyőzően objektiv tények alapján kellene kimutatnunk hogyha mi igy képeznénk tovább esti és íevelező formában a mérnököket, akkor milyen igényeket nem tudunk kielégíteni. Éppen ezekből a negativ momentumokból kell odajutni, hogy igenis más módszereket kell követni érii alatta esetleg az időt felemelni, vagy esetleg több kedvezményt adni a hallgatóknak, vagy a már itt vitatott és több egyetértéssel találkozó más rendszerű módszereket bevezetni. Úgy érzi, ha a népgazdaság igényeihez mérjük, az ebből következendő feladatainkhoz mérjük azt, hogy mit tudunk tenni, nyugddtan mondhatjuk, hogy a jelenlegi rendszer ma már nem tartható fenn. Azt hiszi ehhez az kell, hogy a javaslatoknak a sokrétűbb megfogalmazását tegyük, mondhatná azt is, hogy felvetésekkel éljünk. Sok megfontolandó dolog van, amelynek kidolgozása ezután válik szükségessé. ő támogatja azokat a felvetéseket és javaslatokat, amelyek elsődlegesen azt körvonalazzák kiket vehetünk egyáltalában ide fel akár ebben, akár egy más rendszerű oktatásnál. Mindenképpen valamilyen szakmai gyakorlati minimumot kell adni. Ez az egyik kérdés. Azt is látjuk, hogy a jelenlegi rendszerben a munkaviszony kritériuma nem elégséges. A másik, hogy csak olyen embereket iskolázzunk be, akikre garancniát ad a vállalat, vagy a Minisztérium, hogy ezeket végzés után mérhöki munkakörbe tudják foglalkoztatni. A harmadik pedig, szerinte szintén fontos xxn tényező az, hogy azok az emberek, akik már beiskolázást nyertek a beiskolázásnak egy bizonyos időszakától mindenképpen műszaki munkakörbe foglalatoskodjanak, mert egyébként azok a mimén- képen fennálló hátráyok nem kompenzálódhatnak, ha a munka- területen ezeket nem próbáljuk lehetőségekben megtenni. Az egyetemnek nem is volnacélszerü más embereket beiskolázni, csak azokat, akiknél ezek a kritériumok adottak és teljesíthetők. A másik problémakör, amely említést nyert és amelyet maga is támogat,hogy az Egyetemen meg tudnánk találni az uj rendszerben azt az összhangot, amely a felsőfokú technikumi képzésben valamilyen formában kapcsolódna. Itt nem arról van szó, hogy az Egyetem átvállalja a felsőfokú technikumi képzésnek bármely ágát, szakmáját, hanem arról van szó^ hogy egy olyan iskolai rendszernek képezzük mi az egyik agát, amely az egységességen belül tudja azt biztosítani, hogy bizonyos idő lezárta után valamivel elbocsássuk az embereket. */*
