Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 10. (1-21.)
2 0Az egyetemi tanárnak a definícióját Gillemot professzor helyesen.fogalmazta meg. Ebben egyetértés volt és ez megfelelő egyensúlyba hozza az oktató és tudományos munkát. Ami a tanszékvezetők gazdasági felelőssége, jelentős bizalmi kérdés. Ha a tanszékvezetők úgy érzik, nogy őket el lehet mozdítani, nem azért mert rosszul oktatnak, nem azért, mert nem nevelik a káderutánpótlást, hanem azért, mert leltárniányuk van, akkor ez rossz dolog. Az a javaslat, amit Gillemot elvtárs mondott, hogy gazdasági szakembereket kell a tanszékekre hozni, ez teljes megértésemmel találkozik. Nem lenne méltányos, ha mi egy koncentrált támadást intéznénk gazdasági szakembereink ellen, mert hiszen mi vagyunk többen. Ezen a téren is a legteljesebb együttműködést szeretném. Itt is érvényesül az a mondás, nogy sem az agy nem lehet meg a gyomor nélkül, sem a gyomor az agy nélkül. Azt hiszem, hogy megértéssel, vitákkal, meggyőzéssel, együttműködéssel meg tudjuk a problémákat oldani. Rázsó elvtárs az előadások csökkentésének a problémáját vetette fel. Ne hunyjuk be a szemünket az előtt, hogy egy-egy professzor úgy képzeli, hogy igazi értékét az szabja meg, hogy hány óra előadást tart. A hangsúly itt is a minőségen van, azon, hogy milyen óra. Az előadási órák szamát sem szabad dogmatikusan kezelni, mindenesetre gondos vizsgálatra van szükség a döntés előtt. Sokkal jobb lenne, ha a tudomány állandó fejlődése és az anyag állandó növekedése ellenére mi az óraszámokkal 36-ról 30-32 órára le tudnánk menni, vagy még lejebb. Az oktató munka sokszor hátrányt szenvedett a tudományos munka miatt. A jövőben tudományos tevékenységért nem fogunk adni prémiumot, a jutalmakat oktato munkára tartjuk fenn. A tudományos munka önmagát jutalmazza, a cikkek honoráriumában, a tudományos fokozatok elérésében. Sokat gondolkoztam a bürokrácia csökkentéséről. Pálfai elvtárssal beszéltem róla. Arra gondoltam, hogy a legközvetlenebb munkatársakhoz juttatom el ezt a levelet, a rektorhelyettesekhez, a gazdasági igazgatóhoz, beruházási igazgatóhoz, személyzeti osztályvezetőhöz és a dékánokhoz. Nem is gondoltam arra, hogy a dékánok tovább fogják küldeni a tanszékeknek. Még egy dolog merül fel, a KK munkának a tervezése. Elek elvtársnak komoly érdemei voltak abban, hogy az egyetemet semmiféle vád nem érhette arra vonatkozóan, hogy valamiféle szabálytalanság volna e téren. Van fejlődés, bizonyos mértékig hozzászoktattuk a tanszékeket az uj rendhez. Most lehetne enyhíteni a szigorú nyilvántartáson, hogy csökkenthessük a ma már sok tekintetben indokolatlan adminisztrációt. Még néhány szót a külföldi ösztöndíjasok keretéről és a megoldás gyorsításáról. Némelykor 24 óra alatt kell amerikai Ford—ösztöndíj ügyében intézkedni. Ilyenkor jó lenre benyúlni egy bűvös fiókba és előhúzni az elintézett útlevelet. Máskor a jóelöre betervezett utak maradnak el. Ezen a helyzeten változtatásokra van szükség. /
