Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 10. (1-21.)
- 11 szükséges az a testületi szellem, a karok és a tanszékek jó kollektívája. Ez jelenti a labda leadását és ez jelenti az együttműködést. Minthogy nem látok semmiféle akadályt az együttműködés megvalósítására és fel kell tételeznem, hogy ilyen együttműködést megfelelő módon ki tudunk alakítani, akkor döntő mértékben valóban a káderek kérdése merül fel. A mi pártunk politikája ebben a tekintetben teljesen világos, amikor kimondja azt, hogy a megbízhatóság mellett fokozottan érvényesíteni kell a szakmai tudást is. Ez a két dolog, a megbízhatóság, vagy amit úgy fejezhetnénk ki,hogy a né^i demokrácia iránti hűség, a szocializmusban való hit, a bekéért való karcban való részvétéi és a szakmai tudás, ez a kettő együtt kell, hogy járjon egy szocialista egyetem kádereinél. Ha elvesszük bármelyik oldalát is a kérdésnek, akkor azt hiszem sántítani fog. A káderkérdések tekintetében nem ér semmit az Egyetem számára, ha vannak igen megbízható, politikailag igen fejlett kádereink, akik szakmailag gyengék és ugyanígy nem ér semmit az Egyetem számára, hogyha vannak igen nagy tudósaink, akik elefántcsont toronyba vonulnak, de nézeteik igen zavarosak, akiknek tulajdonképpen mindegy lenne, hogy kapitalizmus van itt, vagy szocializmus. Szerencsére ilyen esetek egyre ritkábban fordulnak elő ég egyre kevesebben vannak. Szeretném kihangsúlyozni, hogy statisztikai szempontból az Egyetem összetétele igen jó. Nagyon sok az mlyan oktató, aki magasszintü ideológiai tanfolyamot végzett. Háromszáztizen- négyen a nyolcszáz oktató közül már hallgató korában elsajátította a marxizmus-leninizmus alapjait. Körülbelül 7% elvégez^ te a Marxizmus—leninizmusjüsti Egyetemet. Ezenkívül 18% kandidátusi vizsga formájában tette le a megfelelő ideológiai vizsgákat, tehát ez általánosan jó hátteret biztosit az egyetem politikai arculata számára. Ugyanakkor szakmai,tekintetben igen sok követelmény van ilyen vonatkozásban. Éppen az a tény, hogy 75% már hallgató korában végezte el a Marxizmus- leninizmus alapjait, ez arra mutat, hogy a tanszemélyzet nagyrésze fiatal oktatókból tevődik össze. A fiatalság egyáltalában nem baj\, sőt előny, de baj az. hogy nem rendelkeznek oktatóink megfelelő szakmai gyakorlattal, hogy a tudományos fokozatok megszerzésével bizonyos mértékig hatra vannak. Ezt a kérdóst csak az idő gyógyíthatja meg. Itt vannak próblémá— ink a káderek tekintetében. Szeretném kihangsúlyozni, ho^y ^ én nem hiszem, hogy a szakmai gyakorlatnak a problémakörét, ä tudományos fokozatok problémakörét pusztán agitációval és ráolvasással meg tudnánk oldani. Meg kell teremtenünk a szer- ' vezeti formákat ahhoz, hogy valóban időt biztosítsunk fiatal kádereink számára az előttük álló feladatok megoldására. Mire gondolok? Arra gondolok, hogy itt van egy norma, amely azt mohdja ki, hogy minden tiz hallgatóra esik egy egyetemi oktató vagy száz a tiz arányban. Nekünk nem szabad ezt a normát mereven kezelnünk, tehát nem arról van szó, hogy elosztjuk a hallgatói létszámokat és a szerint állapítjuk meg^a tanszékek terhelését. Ezt helyettünk, bármilyen egyszerű szorzógép, vagy osztógép el tudná végezni. A vezetés szempontjából
