Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963
1963. február 11. (85-97.)
Felvetődött a közelben lévő Ganz-Mávag gyár is, ahol azonban megfelelő létszám nincs. Ezzel a problémával kapcsolatban tárgyaltunk a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium miniszterhelyettesével is, ahol szintén felmerült az igény egy esti egyetem létesítésére éspedig tervként a Postajármü Egressi úti telepén. Megvizsgáltuk ezt a kérdést és kiderült, hogy összesen 5-lo ember jár erről a területről egyetemünkre. A miniszterhelyettes tájékoztatása szerint mérnökellátásuk biztosítására kérték az esti egyetem létesítését, mivel az egyetem kapacitása nem elegendő. Ezzel kapcsolatban felvilágosítottuk a KPM-et, hogy az esti oktatásnál 2oo fő betöltetlen helyünk maradt. Tavaly a KPM Luther utcai helyiségében előkészítő tanfolya— mot szerveztünk, melyre beiratkozott 38, elvégezte 2o és felvételt nyert 7 fő.'Itt szeretnénk leszögezni, hogy a nappali felvételnél kiesők kvalifikáltsága, különösen néhány éves szünet után nem megfelelő egyetemi tanulmányokra. Ezt megpróbáltuk statisztikai adatok alátámasztásával is leszögezni. A hozzászólások után majd egy határozati javaslatot terjeszt elő. Dr. Kozma László dékán javasolja, hogy az anyag összeállítója elismerésben részesüljön, meru igen pontos es jó munkát végzett. A probléma rendkívül fontos. Foglalkoztak már vele kari és rektori szinten is. Véleménye szerint nem mérvadó itt a Szovjetunióra hivatkozni, mert ott más a helyzet, ugyanis ott az egyetemek 4o-5o ezres üzemek mellett létesültek, s ezekhez egy egész város tartozik. Az anyagban ki kellett volna térni arra, hogy ha egy nappali hallgató iskoláztatása 12o.ooo forintba kerül, mennyibe kerülhet egy esti hallgatóé. Véleménye szerint tetemes összeget tesz ki, ha figyelembe vesszük, hogy 75 nap tanulmányi szabadságot kapnak, hat évig járnak az Egyetemre, azonkívül kizártnak tartja, hogy egyenértékű munkaerők azokkal, akik nem járnak egyetemre, csökkentett munkaidejük is van, azonkívül több családi problémával küzdenek. Szerinte egy ilyen kis országban, ahol az ipar a fővárosra koncentrálódik, feltétlenül a nappali oktatást kellene első helyre helyezni, nem beszélve arról, hogy az esti egyetemet végzetteknek csak 25—3o%—a egyenértékű a nappali tagozaton végzettekkel. Ha mindezt figyelembe vesszük az esti-levelező hallgatók kiképzése többe kerül a népgazdaságnak, mint a nappali hallgatóké. Helyesebbnek tartaná az ösztöndíj rendszer bővítését és az Egyetem nappali tagozatának befogadóképessége növelését. Elképzelhetőnek tartja a termelési gyakorlatok V.évre helyezését, amit az üzemekben töltenének a hallgatók és igy növelhetnénk a nappali tagozat kapacitását.
