Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963
1962. november 5. (25-42.)
Fenti határozattal a Rektori Tanács május 28-i ülésén egyetértettem és ennek értelmében júniusban összehívtam a kari tanácsot, mely az uj szigorlati rendszert további részletes javaslatokkal egészítette ki. Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy sem én, sem a kar professzorai nem azért fogadtuk el az uj szigorlati rendszert, mert meggyőződtünk, vagy meggyőztek a régi rendszer helytelenségéről, hanem mert a megváltozott körülmények elavulttá tették azt. A vegyészmérnöki karon folyó eddigi oktatási rendszer lényeges fogyatékossága volt az, hogy a terjedelmes technológiai tárgyak igen kevéssé építettek az alaptárgyi ismeretekre, igy azokat a hallgatók diplomavédésük idejére nagyjából elfelejtették. A szigorlati halaszthatóságának regi rendszere részben éppen azt a óéit szolgálta, hogy az alaptárgyak ismétlésére kényszerítse a hallgatókat, és ebben az értelemben egyáltalán nem volt káros, ha a hallgató a szigorlatát egy félévvel elhalasztotta. A vegyészmérnöki kar reform-tantervének kidolgozása és a reform irányelvek biztosítása után - ami éppen a természettudományos és műszaki alaptárgyak megerősítésére, továbbá az alaptárgyi ismereteknek aE úgynevezett felhasználó tárgyakba való szerves felépítésére irányult - nagyrészt jelentőségét vesztette a szigorlat ismétlő jellegének ilyen mérvű kihang- sulyozása. Másrészt jelentőséget nyert a szigorlatoknak az a szerepe, melyet az előttünk fekvő javaslat az első oldalon igen helyesen úgy fogalmaz meg, hogy " ....ismeretei megszilárdításával biztosítsa a szigorlatra épülő többi tárgyak eredményes megtanulását". Ebből a meggondolásból kihdulva tette magáévá a kar a szigorlatok halaszthatóságának megszüntetését és terjesztette elő a mellékletben lévő javaslatot. Az a tény, hogy a három kar közül csak a vegyészmérnöki kar foglalkozott érdemben az uj szigorlat rendszer kidolgozásával és terjesztett elő javaslatot, még nem illusztrálja eléggé az előttünk fekvő javaslatnak azt az állítását, hogy a kar dékánja nem hajtotta végre a Rektori Tanács határozatát. Erre a javaslat más tényekkel világit rá. Azzal ugyanis, hogy a vegyészkar nem kérte a tanterv módosítását a Művelődésügyi Minisztériumtól, nem tették meg a szükséges intézkedéseket, uj szigorlati rendet nem dolgoztak ki, tehát /!/ a rektori tanácsülésen kifogásolt rend szerint tartják továbbra is a szigorlatokat. Mentségünkre a következődet szeretném felhozni: Abban a jámbor hiszemben voltunk, hogy az előttünk fekvő anyag mellékletében foglalt javaslatunkkal meg tettük a szükséges intézkedéseket, valamint az uj szigorlati rend kidolgozásának első lépését, hiszen azt végső fokon az oktatási osztálynak kell kidolgozni. További intézkedéseket október 26-ig nem tettünk, ugyancsak abban a jámbor hiszemben, hogy javaslatunkra valamilyen választ kapunk. Ez a válasz azonban f.hól-ig, azaz a jelen vitairat kézhezvételéig nem érkezett meg. Ezt a késedelmet -helytelenül - úgy értelmeztük, hogy az uj szigorlati rend csak a decemberben kidolgozandó reform—tantervben válik aktuálissá, mint ahogyan javaslatunk is az uj reform-tanterv sajátosságait vette már figyelembe. Az említett október 26. előtti napon értesültem Précsényi elvtárx Siklósiné elvtársnőnek tett észrevétele alapján, hogy az Oktatási osztálynak más volt az elképzelése, az t.i., hogy a szigorlatok halaszthatóságát azonnal meg kell szüntetni. KülönP— s4bb zökkenőket ez a kar életében nem okozott, amennyiben az érdekelt évfolyamokat azonnal értesítettem, hogy a februári szigorlatok már nem halaszthatók, hanem kötelezőek. Erről Précsényi elvtárs révén az oktatási osztályt is értesítettük és sajnálatos, hncv az előttünk fekvő javaslatból ez kifejeződött. Feltételezhető