Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963
1963. március 4. (106-115.)
1962. júniusában a középiskolák tanulói létszáma 167.171 volt. Ilyen létszámok mellett nem képezhetünk elegendő mennyiségben mérnöktanárokat. Külön tisztázandó lenne, hogy mely szakmák kívánják meg a szakmunkásképzés középfokú színvonalra /érettségi/ történő emelését. A Művelődésügyi Minisztérium statisztikai adatai szerint az elmúlt tanévben a legnagyobb számban géplakatosokat képeztek ki a szakmunkásképző középiskolákban, éspedig az összlétszám 32,2 %—ában. Nagyságrendben az autószerelők következnek ez után, akik az összlétszám 21,1 %-át teszik ki. Csupán e két szák a tanulók több mint felének látja el a szakmunkásképzését középiskolai fokon. Vájjon ez a két szak igényli-e leginkább a középiskolai képzési színvonalat^ ? összehasonlításképpen még megemlíti, hogy a tanulók 3,7 %—a kőművesnek, 2,1%—a női szabónak, 3,1%-a elektroműszerésznek készül. Úgy léLi, hogy a szakmunkásképző középiskoláink szakirányát sürgősen tisztázni kellene. A Tanszék az egyestár^yak módszer tanát osak akkor dolgozhatja ki, ha tudja, hogy végzett növendékei milyen szakközépiskolákban, milyen szaktárgyakat fognak tanítani. A Tanszék munkájáról szóló jelentés II. fejezete harmadik oldalán szóváteszi, hogy a technikusi végzettségű hallgatói a levelező tagozaton hiányos általános möveltséggel rendelkeznek. Ez rendkívül elszomorító jelenség és erre fel kellene hívni az ipari tárcák figyelmét is. Ehhez azonban arra vol na szükség, hogy a Tanszék részletesen tájékoztasson bennünket az erre vonatkozó helyzetről. Fel kell vetnünk itt ugyanakkor azt is, hogy a nagy ipari minisztériumok évek óta nem tudnak az esti tagozatainkra kellő számú hallgatót küldeni s közben ezek a technikusok — megfelelő általános és műszaki műveltség nélkül — tanítanak. Ezért felmerül az a gondokat, hogy nem volna—e célszerű az esti tagozaton a nappalihoz hasonló tanárképzést bevezetni azon oktatók számára, akik mérnöki oklevéllel nem rendelkeznek, de mégis oktatói munkát végeznek a technikumokban^ vagy az ipari tanuló képzésben. Ezzel a végzett mérnökök szamát nem csökkentenénk, mert ezek már hivatást választottak, nekik tehát a megfelelő képesítésükről kellene gondoskodni. A Tanszék két előterjesztésében foglalt javaslatokról véglegesen dönteni csak ekkor lehet, ha a felmerült vitás kérdéseket előzőleg megnyugtatóan tisztáztuk. Már ez előtt is meg lehet azonban mondani azt, hogy a Tanszék elhelyezésén feltétlenül és sürgősen változtatni kell, mert valóban nincsenek meg a munkához szükséges feltételek. Ezt pedig kötelességünk biztosítani minden tanszék számára. Ugyancsak helyeselni lehet azt a javaslatot is, hegy a tanszékvezető egész állásban lássa el feladatát, hiszen egy uj tanszék szervezése rendkívüli sok feladatot ró a vezetőre és ezt félállásban megoldani lehetetlenség.
