Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963

1963. március 4. (106-115.)

- 6 Tanács tárgyalta a Pedagógai Tanszék munkájáról készített jelentést.

Elnök felkéri Bízó Gyula tanszékvezető docenst, hogy az előterjesztéshez hozzáfűznivalóját adja elő.

Bizó Gyula et. nem kiván szólni.

dr. Lettner Ferenc rektorhelyettes: A Pedagógai Tanszék mun- kájáról és távlati fejlesztési tervéről, véleményét a következőkben foglalja össze.

A Tanszék a távlati fejlesztési tervjavaslatában olvashatjuk a tanszék véleményét a mérnök—tanárképzés céljából. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja felhívni a Rektor elvtárs és a Tanács figyelmét arra, hogy a 147/1962. /M.K.14./ MM. sz.utasitás 1/e pontja mindössze annyit állapit meg, hogy a Gépészmérnöki Kar nappali tagozatán 5 éves képzési idejű mérnök-tanári szakot, az f./pent szerint pedig ugyanezen kar esti és levelező tagozatán 2 éves képzési idejű mérnöktanári szakot kell létesíteni. Ennél bővebben szabja meg a Tanszék feladatkörét az 1961. október 4-én kelt 3e581/1961.111.sz. miniszterhelyettesit utasítás. Ez szószerint a következőket mondja: "Ugyancsak 1961. október 1-i hatállyal Pedagógiai Tanszék elnevezéssel uj tanszék létrehozását rendelem el. A tanszék köteles ellátni a műszakitanárképzés területén jelentkező feladatokat, a műszaki egyetemek oktatóinak pedagógiai továbbképzését, valamint köteles foglalkoznia műszaki felsőoktatás pedagógiai és szakdidaktikai problémáival."

Úgy véljük, hogy ezen két minisztériumi rendelkezés egyike sem szabta meg pontosan a Tanszék feladatait és nem tisztázta a mérnök—tanárképzés célját. E laza fogalmazás olyan óriási terűlet átfogását jelenti, amelyet a Tanszék ellátni képtelen. Ezért kérnünk kell főhatóságunkat, hegy megfelelő előkészítés után, egyetemi oktatók és külső szakemberek bevonásával,ideértve az Országos Tervhivatal illetékes főosztályainak szakembereit is, vitassa meg a célkitűzést és a feladatokat. E nélkül a Tanszék eredményesen nem dolgozhat.

Ami a mérnök-tanárképzésnek azt a célját illeti, amelyet a távlati fejlesztési terv említett pontja tartalmat a Tanszék fogalmazásában, úgy véli, hogy ezt éppen az említett nehézségek miatt a Rektori Tanács nem fogadhatja el.

Jól ismert a rendkívüli mértékű mérndkhiány. Megengedheti-e ilyen körülmények között az ország magának azt, hogy a gimnáziumok politechnikai oktatása számára mérnököket képezzünk ki? Úgy vélem, nem.

Hasonlóan vitatható, hogy a szakmunkásképző középiskolák, valamint az ipari tanuló képzés számára indokolt volna magas műszaki elméleti felkészültségű szakembereket kiképzeni, mint a mi gépész és villamosmérnökeink. A szakmunkásképzés céljaira a mérnöktanár létszámot a mérnökhiány miatt célszerű alacsony színvonalon tartani.

./