Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1953-1954
1953. november 14. (23-37.)
általános jellegű hiányosságra rámutatni. ^ a. / Az előadás nem dialektikus módszerrel, nem fejlődésében vizsgálja a kérdéseket, hanem mereven, metafizikuson, kiragadja azokat előzményeiből és fejlődési perspektíváiból. Ez szükségszerűen helytelen nézetekhez vezet. Példa lehet erre a kohászat tárgyalása, ahol az előadás a kohászat rentabilitásával szemben felhozott érveket /érc, és kokszhiány, hosszabb szállítási útvonal/ kivétel nélkül, mint megváltoztathatatlan tényezőket tárgyalja. Ez nyilvánvalóan nem felel meg a tényeknek sem- és feltétlenül helytelen képet nyújt. b. / Összefügg az előbbi hiányossággal és ugyancsak erősen kifogásolható a kérdések rendkívül egyoldalú felvetése és tárgyalása. Máriás elvtárs minden kérdés megoldásának következetesen csak az egyik /: és szín te kizárólag a negativ:/ oldalát mutatja be. Miután minden megoldásnak , lehetnek előnyös és hátrányos oldalai, a hátrányos oldal bemutatása egymagában szükségszerűen eltorzítja a képet. Máriás elvtárs több kérdés felvetésénél figyelmen kívül hagy döntő, alapvető szempontokat is. /:P1. az exportra kerülő teherautók deficitjével kapcsolatban nem beszél ennek reális és viszonylag könnyen kijavítható okairól. Vagy a szakmunkásképzés kér déseinél, ahol Máriás elvtárs kizárólag az átképzés nehézségeiről beszél és jóformán meg som említi ugyanakkor az ipari tanuló képzést, ami pedig e téren a döntő tényező* Mindez eltorzítja, elferdíti a való helyzetet és olyan benyomást kelthet a hallgatókban, mintha az említett kérdések kizárólag negatívumokból, csak hiányosságokból állnának, mintha iparunkon belül ezek a negatívumok dominálnának. Ez annál is súlyosabb hiba, mert nyíl vánvalóan nem felel meg a tényeknek és mert háttérbe szorítja iparosításunk hatalmas, nagyjelentőségű eredményeit. c. / Mindez azt bizonyítja, hogy Máriás elvtárs felületesen, a kellő alaposság, a kellő tudományos precizitás és gondosság elmulasztásával készítette el előadását. Nem vette figyelembe a legfontosabb tényezőket sem, nem igyekezett sokoldalúan a kérdések bonyolultságába behatolni és ig levonni következtetéseit, hanam megelégedett felületi jelenségek, nem elég gé átgondolt elemzésével, kiforratlan problémák felvetésével. Ez nyilvánvaló mulasztás. 2./ A felvetődött kérdések.érdemi részére vonatkozóan: Az iparosítás, a nehézipar kérdése. Máriás elvtárs akarva- nem akarva, kételyeket támasztott a hallgatóságban az'iparosítás, a nehézipar fejlesztésének szükségesssógéről ós he lycssőgéről. Tekintettel arra, hogy ez a hallgatók perspektíváját és elhelyezkedési lehetőségeit is érinti, fontos e kérdés tisztázása. Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy az uj kormdnyprogramm nem jelent letérést az iparosítás útjáról, hanem csupán az ütem lassítását, az iparosítás módszereinek megváltoztatását. Ez természetesen komoly, nagy horderejű változás, ami megköveteli az erők jelentős átcsoportosítását; Ez nem jelenti azonban az ipar, vagy akár a nehézipar háttérbe szorulását. Az iparosítás viszonylag lasubb üteme, az eredmények megszilárdítása, a munkaminőségének megjavítása, a rentabilitás kérdésének megoldása mindez igen fontos és íblelősségteljes műszaki problémákat vet föl. Éppen ezért tehát nagy és megtisztelő feladatot biztosit a jövő mérnökeinek. Az iparosítás és a nehézipar eddig elért eredményeinek feladásáról nem lehet szó és nincs is szó. A kohászat kérdése. Máriás elvtárs gondolatmeneté és érvelése szükségszerűen felveti nemcsak a kohászat fejlesztési ütemének csökkentését.- /:amit egyébként annál is kevésbbé indokolt, mint "uj gondolatot" felvetni, mert hiszen köztudottan a kormány ezt már elhatározta:/- hanem a kohászat létjogosultságát Magyarországon. Ezzel kapcsolatban szükséges rámutatni a kohászat létjogosultsága
