József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi egyetem - rektori tanácsülések, 1947-1948
1948. május 13. (152-160.)
rövid utón, vagy a határnap lejárta után tájékoztatja. Mivel a költségvetés alapvető munkálatainak végzésénél az eddiginél szélesebb körű adatgyűjtő tevékenység terhe hárul a Gazdasági pivatalra, felkéri a Tanácsot,, hogy a mellékdíjakra, a vizsgadijakra, a szigorlati dijakra, a laboratóriumi dijakra, a kezelési dijakra, az avatási és oklevéldijakra vonatkozó adatokat adja meg a Gazdasági Hivatalnak. /1339-1948./ Tudomásul szolgál. 11. / Elnök jelenti, hogy a gépész- és vegyészmérnöki kar előterjesztésére megbízta Muttnyánszky Ádám ny.r.tanárt a f. tanévre szólóan a repülőgépek tanszékének adminisztrálásával. Kéri a tanácstól ez intézkedésének jóváhagyását. /1199-1948/ Tudomásul szolgál. 12. / Elnök jelenti, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztertől r.u. kapott értesítés alapján a budapesti egyetemi ifjúság rohammunkájával kapcsolatban f. évi április 26-ára tanítási szünetet rendelt el. /1243-1948./ Tudomásul szolgál. 15./ Elnök jelenti, hogy a rektori lánc ügyében dr.Mi- sángyi Vilmostól azt elválaszt kapta, hogy a láncot utolsó budapesti használata után a rektori dolgozó szobában a dékáni láncok mellé ugyanarra az asztalra helyezte, amelyre szokás szerint az mindig helyeztetett, tehát a többi lánccal együtt a Wertheim-szekrcnybe kellett kerülnie. Ezzel szemben utolsó soproni látogatása alkalmával arról értesült, hogy dr.Misángyi Vilmos Németországba történt távozása előtt ott Sopronban a rektori láncot használta. E levelet követően dr. Misángyi Vilmosné, valamint dr. Ferenczy István külön-külcn közölte, hogy dr. Misángyi Vilmos f. évi április hó 19-én meghalt, a teisbachi temetőben temették el 22-én. /1503-1948./ Tudomásul szolgál és a Tanács hozzájárult, hogy a rektor részvétét nyilvánítsa az özvegynek. 14./ Elnök jelenti, hogy Ro^ Mirko zürichi professzor, aki a Műegyetem meghívására az elmúlt hónapban pár napot Budapesten^ Műegyetem vendégeként töltött *ci, meleghangú levelet intézett hozzá, melyhez egy végszót mellékelt, hol szeretettel és őszinte ragaszkodással emlékezik meg az Alma Materről, a rektorról, Mihailich professzorról, Czakó professzorról, az egész tanári karról és a Műegyetem hallgatóságáról. A Műegyetem, mint írja, a történelem legnagyobb viharaiban és a sors legnehezebb óráiban is mindig bátor és erős maradt, mintegy jelképéül az igazságnak és szépségnek. Ebben a végszóban szól a Műegyetem ifjúságához is, hogy tudásukat majd az emberiség jóléte érdekében használják, szeressék hazájukat, ragaszkodjanak a tradíciókhoz és tiszteljék tanáraikat. írását azzal fejezi be, hogy köszönetét tolmácsolja úgy a maga, mint az őt kiküldő svájci tudományos intézetek nevében a rektornak, hogy tudományos kutatásairól itt nálunk beszámolhatott és kéri Isten áldását hazánkra. /1410-1948/ Tudomásul szolgál.
