M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi egyetem - rektori tanácsülések, 1943-1944

1944. június 21. (228-244)

Minden egyes haláleset alkalmával felvetődik az a kérdés, hogy az elhunytat a műegyetem aulájából temessék-e és hogy ki legyen a temetésnél a búcsúztató szónok. A család többnyire azt a kívánságát szokta kifejez­ni, hegy az elhunytat a műegyetem aulájából temessék. A ké­relem visszautasitása nagyon kellemetlen, viszont ha kivé­telt teszünk, akkor más hasonló kérelem teljesítése elől nem lehet kitárni, A műegyetem aulájából a temetés nagy mértékben megbontja a műegyetem rendjét, mert a temetés napján mag az elhunytat már fölravatalozták a központi épületben 10 órától kezdve előadási szünetet kell elrendelni. Az aulá­ból való temetés nagy kiadásokkal is jár bár ezt a költsé­get a család viseli, de gyakran a rektori segély nyújtásá­ra is szükség volt. Évenként több temetés is lehet, a több­szöri segély a rektori alapot nagy összeggel terheli. A rektori tanács javasolja, hegy a műegyetem taná­csa határozatilag mondja ki, hogy csak rektori tisztséget viselt /fúzió óta, vagy előbb is/ tanárt temessenek a mű­egyetem aulájából; e határozat alól kivétel soha sem té­tessék. A múltban az volt a gyakorlat, hogy az elhunytat az illetékes kar valamelyik tagja búcsúztatja. A rektori tanács határozatilag javasolja a műegye­tem tanácsának, hogy a rektor viselt tanárt a mindenkori rektor, valamint a kar nevében általában a dékán búcsúz­tatja. Abban az esetben azonban, ha a dékán nem egyúttal annak az osztálynak elnöke is, melyhez az elhunyt profesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom