Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1924-1925

1925.03.11. 22. ülés

Pótolhatatlan űrt hagyott maga után.

elköltözése igen nagy vesztesége nemcsak raűegyet ©műnknek, hanem a tudományos világnak és ennek a boldogtalan hazana is.

Műegyetemünk elvesztette az ékes szavú, a tudományért rajongó kitgnő t nárt, a tudományos világ a hon határain túl is elismert és nagyra- becs'llt tudóst, hazánk a nemesen érző kiváló magyart, aki "A megcsonkított Magyarország" művével a művelt külföld előtt napnál világosabban tárta fel trianoni béke szörnyűségeit, és aki élete utolsó percéig nem szűnt meg a magyar jövendőért dolgozni és abban rendületlenül bízni.

Mi elveszítettük egyik legjobb, mindig a kiegyenlítésen munkálkodó kollegánkat, akinek megnyerő szerény egyénisége csak barátokat szerezhetett neki.

Emikor alig v* gyünk képesek belenyugodni az Isteni ^onuviseiés kifürkészhetetlen végezésébe és szomorú n búcsúzunk tőle, áldott emlékét mindnyá- janksaíivében őrizzük meg.”

Azután indítványozza, hogy a tanács a megboldogult iránt érzett kegyeletének kifejezéséül

1. / emlékét j gyz könyvi leg is örökít se mag;

2. / a műegyetem épületeire a gyászlobogót

tűzesse ki, /ami már meg is történt/;

3./ az elhalálozásról gyászjelentést adjon

4./ a ravitalozásra ajánlja fel a lűegyetem

diszcsarnokát,

b./ a székesfővárostól a megboldogult részére díszsírhelyet kérjen,

/