Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1917-1918
1918.05.28. 23. ülés
Ad 2210/1917. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Urunk! A magyar királyi József-műegyetem tanácsa már a háború kitörése előtt szükségesnek tartotta a magas kormány figyelmét arra a veszélyre irányítani, mely műegyetemi oktatásunkat abból a tényből kifolyólag fenyegeti, hogy az egyetemi és műegyetemi tanári állás ma már nem gyakorol oly vonzóerőt mint két-három évtizeddel ezelőtt. Akkor a legkiválóbb tudósok és szakférfiak törekvése az egyetemi és műegyetemi tanári állás elnyerésére irányult, mely a tudományos egyéniség szabad kibontakozásához szükséges függetlenséget biztosította politikai és anyagi tekintetben egyaránt. Az egyetemi tanári állás a nagy német egyetemeken kifejlődött természetének megfelelően oly állami alkalmazás volt, mely az államszolgálat szilárd alapján a tudománynak megfelelő szabad mozgathatást nyújtott és aleckepénz- í endszer segítségével a jövedelemnek is a tudományos tevékenységgel kapcsolatos növekedését tette lehetővé. Az egyetemi és műegyetemi tanári állás azonban az idők haladásával ezt a jellegét elveszítette. A tanári állás dotálása nem tartott lépést sem a közszolgálat egyéb ágazataiban elérhető állások fejlesztésével, sem pedig közgazdaságunk örvendetes fejlődésével, amely mind fényesebb pozíciókat képes biztosítani a technika terén működő kiváló erőknek, úgy, hogy az egyetemi és műegyetemi tanárság elvállalása azok részéről, kiket az ily állásokra megnyerni kívánatos, ma már egyenesen nagyfokú önmegtagadást és fényes érvényesülési lehetőségekről való lemondást igényel. Azok a tényezők, amelyek a tanári pályától való idegenkedésre kell hogy vezessenek éppen azoknál, akik a szakmájukban a legnagyobb alkotásokra vannak hivatva, még egyre gyarapodnak és — ha orvoslás be nem következik — mind jobban el fogják terelni leghivatottabb szakerőinket attól, hogy erejüket a műegyetemi oktatás szolgálatába állítsák. A háború nagy üzleti nyereségeivel a magángyakorlatban és egyes vállalkozási ágakban való óriási fellendülésével egyfelől, másfelől pedig a drágaság immár tűrhetetlenné váló emelkedésével annyira kiélezte e helyzetet, hogy a műegyetem tanári kara súlyos kötelességmulasztást követne el akkor, ha nem hívná fel újból nyomatékosan e tényre Nagyméltóságod bölcs figyelmét és nem fordulna Nagyméltóságodhoz e bajok sürgős orvoslása végett. Ezektől a tényéktől vezetve és a műegyetemi oktatás jelene és jövője fontosságától egyaránt áthatva bizalommal fordulunk Nagyméltóságodhoz alábbi előterjesztésünk kegyes figyelemben részesítése iránt. Nem kívánhatjuk Nagyméltóságodtól, hogy tárcájának sokoldalú teendői között állandóan minden részletében figyelemmel kisérje az annak keretében felmerülő összes kérdéseket, még ha oly fontosak is azok, mint az egyetemi és műegyetemi oktatás terén működő tanerők helyzete. Ezért a mi kötelességünket látjuk abban, hogy minden más tekintet félretételével Nagyméltóságod nagybecsű figyelmét azokra felhívjuk, amik a gondjainkra bízott oktatás érdekével szoros kapcsolatban a tanári kar helyzetének rendezése szempontjából múlhatatlanul szükségesek.
