Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1917-1918
1918.04.16. 20. ülés
2 Tömör megállapításban fejtegeti a ceyloni építészet megindulását, történetét és jellegét; jelentőségét, valamint viszonylatait az India más területein kialakult építészethez. Az emlékeket, ezek építési módját és stílusát saját tapasztalatai alapján leírja és rajzaival meggyőzően magyarázza. Fejtegetéseiben a külföldi irodalomban előforduló találgatásokkal szemben némely dologban önálló következtetésekre jut; így pl. az Anuradhapurai Tuparamaya dagoba körüli oszlopsorok eredeti rendeltetésének magyarázatát — amivel több műtörténész már megpróbálkozott — igen egyszerű és valószínű föltevésből adja, és rajzaiban ábrázolt helyreállítási kísérletében — CsuMri csarnokhoz hasonló építménnyel — igen elfogadható megoldásra jut. A munkában előforduló egyéb szakszerű rajzai is igen érdekesek és a ceyloni építészetnek egyes technikai és művészeti részleteibe jó betekintést nyújtanak. E munka a szerzőjének a választott tárgykörben nemcsak beható ismeretéről, hanem tanulmányainak önálló eredményeiről is tesz tanúságot. 4. Indiai, kínai és japán építés (2 iv). Tömör összeállításban jó áttekintését adja e három nép, illetve terület építészetének az ókorban, s az óriási anyagból gondosan és hozzáértéssel választotta meg a jellemző példákat, amelyekkel részletesebben foglalkozik; bizonyítéka annak, hogy a szerző e téren nagy olvasottsággal és tág ismeretkörrel rendelkezik. A felsorolt irodalmi munkák fenti bírálatából a magam részéről megállapíthatom azt, hogy Kertész K. Róbert úr a keletázsiai építőművészet tárgykörében alapos tudással rendelkezik, s ezt a tudását tudományos becsű irodalmi működésében logikusan, formásán és lendületes előadásban tudja közvetíteni, úgy hogy őt a választod tárgykörből leendő magántanári képesítésre teljes meggyőződésből ajánlhatom, amihez még hozzáfűzöm azt, hogy az Ókori építés története című műegyetemi rendes előadások keretében Kelet-Ázsia építőművészetének tárgyalására csak igen kevés idő jut, úgy hogy e művészetnek részletesebb előadása műegyetemünk oktatási rendjének is előnyére szolgálna. Budapest, 1918. február 20-án. Nagy Virgil műegyetemi ny. r. tanár. II. Tekintetes Építészi és Mérnöki Osztályok! Kertész K. Róbert okleveles építész, miniszteri tanácsos folyamodványára vonatkozólag, melyben a műegyetemen magántanári képesítést kér, van szerencsém jelenteni, hogy nézetem szerint az általa szerencsésen megválasztott tárgykör: „Kelet-Ázsia építőművészete“ örömmel üdvözölhető műegyetemünk előadási rendjében. Ugyanis a kultúra bölcsőjéből, Keletről hozott eszmék és forrnák mindenkor megtermékenyítőleg hatottak a nyugati művészetre. Így a középkori építőművészet fejlődésében ismételten mutatkozik a keleti befolyás. A Keletről importált műipari tárgyak pedig ipari fejlettségük, formai tökéletességük és harmonikus színgazdagságuk folytán mindenkoron irányítólag hatottak a nyugati iparművészeire.
