Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1917-1918
1918.04.16. 20. ülés
2 8. „Az olasz művészet hatása a magyar művészetre.“ A X. nemzetközi művészettörténeti kongresszuson Rómában tartott előadásának lenyomata. 1913. 9. „Erdélyi török szőnyegek kiállításának leíró lajstroma.“ A mellékelt előadási tervezetből kitűnik, hogy a választott előadási tárgy nem lépi túl azon Keretet, melyet a magántanári szabályzat előír, s hogy az nagyon célszerűen illeszkedik belé a műegyetemen tartott rendes műtörténeti előadások közé. Az elmondottakból látható, hogy folyamodónak eddigi foglalkozása, továbbá külföldön tett nagyszámú tanulmányútjai folytán alkalma volt az épületek berendezésével legbehatóbban foglalkozni; kitűnik továbbá az irodalmi működését feltüntető 1., 2., 5. és 8. alatt felsorolt munkákból, hogy folyamodónak nagy, általános művészettörténeti képzettsége van; kitűnik a 3., 4., 6. és 7. alatt mellékelt munkáiból, hogy az általa előadandó tárgyat minden részében behatóan tanulmányozta és abban teljesen otthonos. Mindezek folytán megállapítható Csányi Károlynak a szóban levő előadásokra való teljes rátermettsége, s mivel a tárgy előadása az építészi osztályban hézagot pótló és fölötte kívánatos: nagyon helyénvaló lenne Csányi Károlyt ezen előadások megtartására megnyerni s ecélból őt magántanárrá habilitálni. A magántanári szabályzat 5. §-a megkívánja ugyan a folyamodó részéről a doktori oklevelet, vele szemben viszont a 21. §. megengedi, hogy elismert tudományosságé férfiakat a műegyetemi tanács doktori oklevél, sőt építészi oklevél nélkül is képesítsen. Csányi Károlynak a doktori oklevél nincs meg, tekintettel azonban a magántanári szabályzat 21. §-ában foglaltakra, tekintetbevéve a folyamodó fent kimutatott nagy szaktudását, s a tanulmányainak oly hosszú időn, több mint 20 éven át való folytatását, bátor vagyok javasolni, hogy ő a colloquium elengedésével, de a próbaelőadás megtartásával, ennek sikere esetén, magántanárrá képesíttessék. Budapest, 1918. évi január hó 19-én. Pecz Samu műegyetemi ny. r. tanár. H. A magy. kir. József-müegyetem tekintetes Mérnöki és Építészi Osztályának. Csányi Károly, az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum igazgatója, magántanári képesítés iránt benyújtott kéréséhez mellékelt önálló értekezéseire vonatkozólag nézeteimet az alábbiakban foglalom össze. Előadásainak tárgyát: „A világi és egyházi épületek berendezésének történeti fejlődése“ két folyamra kívánja osztani: az első a világi, a második az egyházi épületek berendezésének fejlődéstörténetét karolná fel. Benyújtott irodalmi munkái közül „A vasművesség“ címűt említem, mint az előadandó tárgykörbe vágót. A vasanyag és annak megmunkálásának rövid ismertetéséből indul ki és röviden fejtegeti a vasművesség formáinak történeti fejlődését. A folyamodó által mellékelt munkák tanujelet adnak arról, hogy Csányi Károly választott tárgyához az adatokat jól tudja összegyűjteni, áttekinthetően tagolni és röviden és érthetően összefoglalni. Ami Csányi Károly személyét illeti, véleményem szerint egész fejlődése alkalmat adott neki választott tárgykörét felölelő, beható ismeretek megszerzésére. Előbb mint építész, azután mint műegyetemi adjunktus megismerhette a műegyetem oktató rendszerét és azt a hézagot, melynek betöltését a tervezett előadások céloz-
