Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1917-1918
1918.03.26. 18. ülés
4 E szerint tekintettel arra, hogy a berlini akadémia azóta megszűnt, Németországban a kohászatra készülőknek kereken 90°/0-a a műegyetemen kapja kiképzését. Megjegyzendő, hogy az ifjúságnak ez az áramlása a műegyetemekre teljesen spontán ment végbe s nem valami külső kényszernek talán valamely a minősítésre vonatkozó állami rendelkezésnek — a következménye. Erre nem is lett volna igen alkalom, mert Németországban a szóban forgó üzemek túlnyomóan magánvállalatok. Az sem mondható, hogy az akadémiákon a tanítás színvonala nem tartott volna lépést a tudomány haladásával, vagy hogy az akadémiákon nem törekedtek volna a modern fejlődés követelményeinek az oktatásban helyet adni. Hogy a hallgatóság mégis inkább a műegyetemekre tódult, annak oka az, hogy a chemiai technológiai, a gépészeti, a mérnöki és közgazdasági irányban, szóval mind abban, ami nem kohászat, a műegyetemeken bővebb alkalmat talált a kiképzésre, mint az akadémiákon. A porosz tanügyi kormány korán felismerte e mozgalomnak az ipar szempontjából való nagy jelentőségét és nem késlekedett a cselekvés terére lépni. így létesültek mindenekelőtt az aacheni és a berlini, majd a breslaui műegyetemeken mintaszerű intézetek a kohómérnöki kiképzés számára. Ez a megoldás, t. i. egy-egy műegyetem vegyészi osztályát a kohászati kiképzés céljából kibővíteni kétségtelenül a költségek szempontjából is előnyösebb, mint az akadémiákat műegyetemekké fejleszteni. De vannak ennek még egyéb előnyei is, melyek közül most csak azt a fontosat emelem ki, hogy így a kohómérnököknek a más munkakörü mérnökökkel való sikeres együttdolgozása az életben, az iskolai kiképzés közössége révén is jobban van biztosítva. Nálunk aktuálissá teszi e kérdéssel való foglalkozást a Selmecbányái mozgalom, amely egyrészt oda irányul, hogy a selmeci akadémia műegyetemmé fejlesztessék, másrészt, hogy ezen intézet megszűnjék és egyes osztályai más főiskolákkal egyesíttessenek. Időszerű e kérdéssel foglalkoznunk azért is, mert a háború után várható nagyobb közgazdasági fellendülés a háború terheinek viselésére feltétlenül szükséges intenzívebb termelés a kohómérnökökkel szemben is olyan igényeket fog támasztani, amelyekre mai kiképzésük mellett ezek aligha alkalmasak, amit abból is láthatunk, hogy már háború előtt nagyobb kohóüzemeink jóformán kizárólag külföldön végzetteket alkalmaztak vezető állásokra. Az elmondottak alapján ajánlom, hogy az osztály sürgősen foglalkozzék javaslatommal. Budapest, 1918. február hó 20.-án. Dr. Szarvasy Imre. 18. 4. — Pesti Lloyd-társulat nyomdája.
