Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1915
1915.01.02. 1. ülés
12 MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. péntek, január 1. A Kárpátok festője — Látogatás Katona Nándornál — r A Kárpátok rideg, eniberiakla vidékektől messze nyúló havasi bérceinek fenséges csendjét, mostanában orosz csizmák kopogása, vad ágyúzás irtózatos üvöltése verte föl... Békés időben, ilyenkor tél idején a magyar Kárpátok égbenyutó, meredek sziklafalai, ijedelmes havasi vizei között, egyedül egymagában, festékes ládával kezeiben bandukol. egy szelidképü, magános, csendes ember: Katona Nándor, a Kárpátok vad szépségeinek igazi megértője, bércei tömegének, sziklaóriásainak, tomboló viharainak érző lelkű festője. Félelmetes rengetegeiben hónapokon keresztül, nagy élctveszedelmek közölt, csendes elhagyatottságban, rákényszeredett nélkülözésekben éldegél itt a mester, hogy nagyszerű alkotásokban megörökíthesse a magyar föld hegyóriásait. A bécsi Burg, termeibe is eljutottak ezek ü képek, de onnan is messzebb: szerteszét Európában ismerik Katona Nándor Tátra- képeit, a magyar Kárpátok szenzációit, !a Szepesség elbűvölő szépségeit a magyar piktor vásznairól... De nemcsak ezek a szej jelszórt, messze, idegenbe vándorolt alkotások hirdetik ennek az eldugott, idegenül hagyott országnak csudáit, hanem az a sok-sok vázlat és festmény, amelyek ott pihennek a művész műhelyében s amelyektől Katona Nándor csak halálában akar megválni... Valami görcsös, akaratos ragaszkodás vonzza őt ezekhez az alkotásaihoz. Sajnos, ennek az esztendőnek a véres szenzációja egyidőre pihenni küldte a mester ecseteit... -fi' Katona Nándor a háború kitörése óta nem fogott palettát alkotó kezeibe. . . Most, midőn az ő Kárpátjaiba, igazi, pompás műtermébe rontottak be a muszkák. Nem szentimentalizmus és nem póz az ő szomorúsága. Harmincöt esztendei mátkaság köti őt a magyar told hegyes bűvköréhez. Nem azokból a piktorokból való, akik külföldön keresik a föld szépségeit... Katona Nándor a magyar földét tartja a világ legszebb Szögletének, ennek az országnak napsütését a legragyogóbbnak, fellcgbe borulását a leg- szo'Enorubbnak... Csak egyedül itt talált témát a művészetének, az anyaföld tiszta megértésében, minden igazi magyar szent kötelességében ... ö a művészetével segít felfedezni maguknak a magyaroknak is, a magyar föld pompázó ragyogását és képeiből nemcsak ennek az országnak a természeti szépségei, gyönyörűséges panorámái tárulnak elénk, . hanem megérezzük rajtuk ennek a drága, évszázadokon át vérrel áztatott földnek a szagát is... Ezeket érzi át képeinek festésénél és ezért lett igazi piktor Katona Nándor! Egy évvel ezelőtt ki is tűntették őt a nagy aranyéremmel és ugyanakkor szülőhelyén, Késmárkon mozgalom indult meg Katona Nándor országos ünneplésére. De a mester nagy szerénysége, lármás hangosságot kerülése csendesen elhárítottéi ezt az ünneplést. Elszökött előle, messze a Kárpátok havas bérceibe, hü szeretőjének zordon sziklái közé és nem is jött vissza addig, mig a «veszedelem» el nem múlt. Katona Nándor műterme most elhagyott cs rideg... Az igazi műtermében orosz csizmák kopognak, itt pedig utrakész bőröndök, gondosan elcsomagolt alkotások, elzárt paletták, nyugovó ecsetek várják a jobb időket... Mert a művész otthagyta őket, nem is szeret közöttük lenni, naphosszat rój ja az utcákat, csakhogy a magyag föjd féltésének riasztó fáj, dalmát eltompitsa nyugtalan leikébe Ma mégis otthon találtam s midőn beléptem hozzá, szomorú mosolyával fogadott: —• Hát látja, látja, csak száműztek engem onnan, ahol már harmincnégy esztendeje élem a legboldogabb napjaimat... Julius óta, igy állnak itt az útitáskák, mindig menni, csak menni akartam, de mintha valamit éreztem volna, egy kicsit késleltettem az utazást... Amit harmincnégy esztendőn keresztül nem éreztem: nagy nélkülözések, hegyi viharok borzalmainak, ősrengetegei vadállatainak, czeríajta életveszedelmeinek félése, most mind rám szakadt. Féltem valamitől és nem indultam el... Julius végén aztán kiütött a szerb háború, augusztusban pedig már felfelé is vitték a fegyveres csapatokat... Katona Nándor lassan, vontatottan beszél s hangjának rezgése^ átélt nagy szomorúságokat árul el — Soha életemben nem tudtam, hogy ilyen nagyon, szinte az őrületbe menő szereléssel szeretem a Hazámat! Pedig ennek az országnak a lángoló szerelése vezette mindig az ecsetemet, mikor a magyar föld szépségeit akartam megörökíteni... Sohasem kerestem külföldön a természet szépségeit, mert Istennek hála, Magyarország annyira gazdag természeti szépségekben, hogy nincs a világnak annyi művésze, hogy csak; egyet is találjunk közöttük, aki beteljen véle... Sohasem volt cs nem is lesz! Es a szóialan, a csendes, szűkszavú művész mesemondóvá válik: — En nagyon ragaszkodom a magyar föld hegyeihez... Az a hazám, olt születtem a késmárki bércek köáöttis olt látom legszebbnek a napsugarakat... A Kárpátok tanítottak meg engem festeni, ott éreztem meg a színek szépségeit, ott fedeztem fel a világon nem ismert és elnevezés nélkül maradt színek pom-. pázó gyönyörűségeit. A Kárpátok sziklái, bo- rongós égboltozata az én művészetemnek lüktető ereje... Annak a földnek köszönhetem, hogy megtaláltam a telkemét, hogy az életet a maga nagy szomorúságában is szeretni tudom ... A munka az én pihenésem, odasza- .1 adok, mikor pihenésre vágyom... Az a műterem, ott fenii a bércek között a legkedvesebb, olt érzem én csak jól magamat... . Azért szeretem olyan nagyon a Tátrát, mert mindig hideg és szomorú... Mintha a magyar nemzet nagy szomorúságát nyögnék vissza bércei, mintha hatalmas, ormos sziklái a magyar nemzet megkövesedett fájdalmát keseregnék... A Kárpátok álmokat szőnek a művészetemben s abba beleszuggerál- ják az igazságot: a Kárpátok csak azért lettek, hogy a gazdagon termő nagy magyar Alföldet körülzárják nagy kopárságukkal, susogó rengetegeikkel .. . Hogy égbenyuló hegycsúcsai idegen országokba is messzire hirdessék ennek a sokat szenvedett magyar földnek a poéziset és sejtessék a hátuk mögött elterülő síkságban rejlő kincseket... A mi művészeink külföldre mennek művészetet keresni, ide azonban a külföldi piktoroknak nem igen jut eszükbe eljönni. Pedig ennek az országnak nagyon sok mondanivalója van a művészetek számára... Az igaz, robot kell hozzá és fáradtság-megvetés, hogy az abszolút szépet meg tudjuk találni benne. A Kárpátok teljes megismeréséhez legalább ez szükséges! Elhagyott tájakra menni, ahol órákig nem bukkan házra az ember és meg- ] küzdeni a magányosság rideg kényelmetlenségével... Mélyen a hegység belsejében vadállatok az urak s én nem egyszer találkoztam ezeknek borzalmas veszedelmével. Az emberi lakói sokhelyütt minden kultúrától távol álló, szelíd, csendes hegyi lakók, akik nagy szegénységben cinek. Csak az van nekik, ami a hegység síkságán megterem... De azért ragaszkodó hűséggel szeretik ezt a vidéket... * És van is beryie valami, ami örök szerelésre bírja az embert... Félelmetes láncolata csak az idegennek lehet zordon és rideg, de nekünk, magyaroknak a legforróbb ölelés, mert karjaiban bécézgeti sokat szenvedett országunkat ... Én azért szeretem olyan nagyon s most, az orosz invázió idején, úgy éreztem, mintha durván kiszakították volna ezt az elhagyatott magyár földet a melengető, simogató karokból..-. Nem is a festő reszket bennem, most a veszedelem idején... Mint művész, megtalálnám a szépségeit mindenkor s akkor is a magaménak vallhatnám, ha — Isten ments! — elvésztehők. Bennem a patrióta félése remeg. Borzasztó volt akkor-az érzésem, mikor legelőször az uzsoki szorosnál betörtek a muszka hadak. Mintha a szivemet tépték volna össze... A magyar földet féltettem, ami sok vérrel megszerzett magyar földünket, hogy letépik róla a Kárpátok őrködő, bennünket féltő erős karját... Minden csepp darabja szent ennek a földnek és a magyar honvédek lelkes vitézsége meg is mutatta, hogy a magyar nép megérdemli ezt a földet... * ' Valamikor, pár esztendővel ezelőtt széles, körben ismertté vált a mester mondása: — A földet csak az érdemli meg, aki lelkesedni tud érte! Ezt akkor mondta, mikor a Tátrának1 egyik leggyönyörűbb részét, a „Halastó“ nevű' vitás tengerszemet égy Svájcban tárgyaló nemzetközi választott bíróság Galíciának Ítélte oda. Mikor Katona Nándor ezt meghallotta, kétségbeesetten futott haza a Kárpátok rengetegeiből, hogy ellentál] ásra szólítsa föl a magyar társadalmat... Fáradozása meddő maradt és akkor fakadt ajkán ez a szállóigévé vált mondása. Most azután a magyar, honvédek megmutatták, hogy .évszázadok hosszú kínszenvedése nem tette még fásulttá a magyar nemzetet. Él még bennük a lelkesedés kialvónak hitt zsarátnoka, amely föllángol akkor, midőn a magyar föld veszedelméről van szó..« A magyar honvédek megmutatták la muszkának, hogy. a magyar földhöz idegen kéznek nyúlni nem szabad és aki ezt a szentség- törést elköveti; az keservesen meglakol érte..« Többször megkísérelték a muszkák, de mindannyiszor keservesén ráfizettetett velük a magyar fegyverekre pattant lángoló lelkesedés ... Hogy áldott legyen a magyar Honvédek drága, kiontott vére, lelkesített fegyvere és áldottak legyenek azok, akik a békés művészetben is megörökítik a magyar föld szentségességét; a magyar, vér lelkesedését... Kovács Lydűí. I Az idő. =-=■ A Meteorológiai Intézet jelentése. — Közép-Európában az idő szárazabb és éjjel többnyire hűvösebb lett. Nagyobb kiterjedésű csapadékot a Balkánról jelentettek. Hazánkban változékony idő uralkodott. Csapadék -a Dfmánlult, a Kis-Alíöídet, meg az Északi-Felföld déli felét kivéve mindenütt esett. Nagyobb mennyiségű csapadék-a Nagy-Alföld keleti részein fordult elő (10—15 mm.) A hőmérséklet reggelre északnyugat felől sülyedt s mindenfelé voltak gyenge éjjeli fagyok; a maximum 9 C fok volt Fűimében, meg Temesvárod, a minimum — 6 C fok Rajécfiirdőn, meg 'Tátráiiircden.Mai déli hőmérséklet Budapesten: -f-1,2 fok Celsius. Jóslat: Éjjeli fagy és nyugaton elvétve csapadék várható. (Sürgöny-prog.: Éjjeli fagy, nyugaton elvétve csapadék,,) %
