Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1909
1909.11.23. 20. ülés
6 A kormány és a műszaki természetű vállalatok is sokat tehetnének e részben. Ezeknek ugyanis mindenféle alkalmas előnyben kellene részesíteni azon műegyetemi hallgatókat, a kik főiskolánkon a jog- és nemzet- gazdasági szakelőadásokat sikerrel látogatták. A hallgatók erről az önkéntes colloquiumok, illetve az azokról szóló hiteles bizonylatok által tennének tanúságot. Az ilyenekhez köthetnék az állam, esetleg a vállalatok egyes létező, vagy létesítendő viszontszolgálati stipendiumok élvezetét is. Mindezen intézkedések és berendezések együtt hathatósan pótolhatnák a műegyetemi ifjúság jogi és nemzetgazdaságtani képzésének hiányait, és azok képzettségének felpanaszolt egyoldalúságát okvetlenül ellensúlyoznák. A műegyetem eleget tenne ezek által a kereskedelemügyi miniszter úr abbeli kívánságának is, hogy a „gazdasági tudományszakok itt gyakorlatibb módon taníttassanak s az általános jogi és különösen közigazgatási, első sorban pedig a közlekedésjogi ismeretek megszerzésére még a műegyetemi tanulmányok ideje alatt nyujtassék alkalom a technikusoknak“. E czélból a bizottság véleménye szerint új tanszékeket nem kellene felállítani, mert a szakjogok és a nemzetgazdasági gyakorlati irányú előadások meghívott szakférfiakra volnának bízhatók. A jogi és nemzetgazdasági tanszékek mellé egy-egy adjunktust azonban kellene alkalmazni, a kiknek segítségével a gyakorlati oktatás feladatai megoldhatók lennének. Ily formán bekövetkezhetnék az, a mit a kereskedelmi miniszter úr egy korábbi átiratában említ, „hogy a műegyetemi előadásoknak a vasúti-, posta-, távirda-, telefon- és hajózási szolgálat jogi és közgazdasági szabályaival gyakorlati, de egyúttal tudományos alapon való kibővítése, a minővel például az École des ponts et chaussées-n találkozunk, az államszolgálatba lépni szándékozók által leteendő államvizsgával (a bizottság véleménye szerint a nélkül is) a közszolgálatba lépő technikusokra nézve szükséget pótolna s másodsorban a magángyakorlatban levőknek is csak előnyére válhatna.“ Tisztelettel bemutatott javaslatunk a legmesszebb menő ebbeli kívánságokat is a maiaknál lényegesen nagyobb áldozatok nélkül elégíthetné ki és így alkalmas volna eleget tenni annak a közérdeknek, melynek a kereskedelmi miniszter úr szavai szerint „nem lehet feladata az egyik foglalkozási ágat a másikkal szemben előnyben részesíteni, hanem arra kellene törekedni, hogy a gazdasági közérdekek nyerjenek lehetőleg teljes kielégítést“. A felhozottak alapján tehát oda konkludálok, hogy a kir. József- müegyetemen kereskedelmi politikai külön tanszék felállítása nem szükséges és azzal czélt sem lehetne érni. E helyett azonban kívánatos volna mindazt megtenni, a mi az idézett véleményben feltételesen elfogadott javaslatban foglaltatik és pedig daczára annak, hogy a műegyetemi tanmenet csak négy évig fog ezentúl is tartani. A közgazdasági és jogi ismeretek bővebb és gyakorlatiasabb irányú előadását és begyakorlását most már nemcsak az illetékes kereskedelmi és földmívelési szakminiszter, hanem az érdekelt szakközönség is erélyesen sürgeti. A kereskedelmi politikai tanszéket teljesen pótolná, sőt a vele eléretni kívánt feladatot annál sokkal jobban lehetne megoldani akkor, ha az általános és specziális nemzetgazdaságtani elméleti előadásokhoz és az erre vonatkozó szemináriumi munkálkodáshoz egy vámügyi gyakorlati erőnek mint meghívott szakférfiúnak előadásai és magyarázatai, továbbá az idevágó intézmények eljárása és kezelése ennek és az alkalmazandó adjunktusnak vezetése mellett csatlakoznék. A technikai tananyagnak tehát czélszerü újabb beosztásával kellene mindenek előtt a műegyetemi hallgatóknak a jogi és nemzetgazdasági
