Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1905
1905.06.14. 12. ülés
4 Építészi oklevelét 1885-ben szerezte meg. 1887-ben a közmunka és közlekedési magyar királyi minisztériumban III. osztályú királyi mérnökké neveztetett ki. 1891-ben a kir. József-müegyetem előterjesztésére utazási ösztöndíjjal beutazta Olasz-, Franczia-, Angol- és Németországot. 1893-ban lett főmérnök és ugyanebben az esztendőben habilitálta a műegyetem magántanárrá az „általános műtörténetből “. Nagy Virgil a kereskedelmi m. kir. minisztérium kötelékében maradt, a hol a bídépítészeti és a magas építészeti tervezési osztályokban csakhamar positiót vívott ki magának és műszaki tanácsosi rangra emelke lett. Ebben a minőségben tervezte az Erzsébet, és Ferenez József dunai hidak építési részeit és számos középületet, mely működéséért többszörös kitüntetésben részesült. Hivatalos elfoglaltsága mellett mind a magánépítészeti gyakorlatban, mind pedig a műszaki irodalom terén jelentős működést fejtett ki. Nyilvános pályázatoknál sűrűén találkozunk nevével és munkái igen gyakran első és második díjjal lettek jutalmazva. Tervei közül, a melyek alapján az épületek létesítve lettek, felemlítendők: Losonez város székháza, a zentai rém. kath. templom, az Orczy-család kastélya Ujszászon, a nyíregyházai Samassa jnbiláris templom, az egri székes egyház szentélye, több iskola, bérház stb. A mi pedig pályázónak irodalmi tevékenységét illeti, első sorban az „Építőművészet története“ czímű munkának, „Görög építés I.“ czímű fejezetére kell utalnunk, a mely ennek a műnek legértékesebb részét képezi. Eltekintve egyéb kisebb közleményektől, még a következő munkái említendők fel: „Spanyolországi műemlékek“, „A monumentál falfestés“, „Lucca della Robbia és iskolája“ és „A hidak vasarchitektúrája“ czímű közlemény, a mely utóbbi a M. Mérnök- és Építész-Egylet Hollán-pályadíjával is lett kitüntetve. Nagy Virgil felsorolt nagy tevékenysége mellett, műegyetemi magántanári teendőit is mindenkor lelkiismeretes pontossággal és a tanártestület teljes megelégedésére végezte és bizonyítékát adta alapos készültségének. Ismertetve tanszékre pályázó építőművészek életrajzát, műszaki és irodalmi működését, felmerül ama kérdés, vájjon van-e a pályázók között oly képzettségű szakférfiú a kit teljes megnyugvással lehet ajánlani a megüresedett tanszékre? és ha van olyan, ki az, a kiben bizalmunk összpontosul és a kitől az ifjú építésznemzedéknek ebben az alapvető tudományban és építő- művészeti stylusban való kiképzését várjuk és reméljük?! Örömmel és megnyugvással lehet constatálni azt, hogy a pályázók között több oly építőművész van. a kik képzettségük folytán műegyetemünk szellemi tőkéjét gyarapítanák, ha tanártestületünk kebelében hely jutna számukra. Ha csak építészi tervezésről vagy olyan tanszékről volna szó, melynél a tanár gyakorlati működése vagy individuális művészi iránya volna döntő befolyással, akkor a pályázók közül első helyen Kauser Józsefet, vagy Pákái Lajost, vagy pedig egy a gyakorlati életben működő kiváló szaktekintélyt kellene megnevezni vagy meghívni, a ki hosszú évi munkássága folytán hírnévre tett szert, és a ki a tervezés körüli jártasságával és művészi képzettségével bizonyára kiváló szolgálatot tehetne műegyetemünknek és közvetve a hazai építőművészetnek. A jelen esetben azonban a kérdéses tanszék tudományos és művészi tananyaga más természetű. Ennek művelőjétől nemcsak az követeltetik, hogy
