Budapesti Műszaki Egyetem - Egyetemi Értesítő, 1982

1982 / 3. szám

- 22 lási szabadság. A munkáltató — a dolgozó kérelmére közérdekű okból, vagy személyi, családi körülményekre tekintettel — továbbra is engedélyezhet fizetett rendkívüli szabadságot vagy fizetés nélküli szabadságot. Hatályba lépés és átmeneti rendelkezések A szabadságra vonatkozó új rendelkezések 11)112. január 1-én léplek hatályba. A dolgozók 1982. évi szabadságát tehát már az új szabályok szerint kell megállapítani. Két esetben engednek eltérést ettől az átmenet! rendelkezések : — az eddig munkaköri pótszabadságot élvező dolgozók év! szabadsága átmeneti csökkenésének elkerülése érdekében lehetőség van arra, hogy a munkaköri pótszabadságban részesült dolgozók — ha az számukra kedvezőbb — a régi szabályok szerint járó, legfeljebb 24 munkanap szabadságukat kapják meg, amíg változatlan munkakorben dolgoznak. A dolgozót a régi szabályok szerint megillető szabadságba a szabadnapokat az. 1982. január 1. előtt érvényes szabályok Szerint kell beszámítani. (Pl. ha a dolgozó eddig a munkaköri pótszabadságával együtt évi 24 munkanap szabadságban részesült, ami a kéthetenkénti szabadnapok beszámításával 4 hét szabadságot jelenteit és munkaköri pótszabadsága megszűnése miatt a szabadságideje csökkenne, továbbra is a 4 hét szabadságot kell részére biztosítani.) A magasabb vezető állású kutatók esetében — akiknek az alap- és munkaköri pótszabadsága együtt 30 munkanapot tett ki — az átmeneti szabály sem teszi lehetővé 24 munkanapot meghaladó évi szabadság biztosítását. A már továbbtanuló dolgozók esetében a folyamatban levő 1981/82. tanévre engedi meg a jogszabály az új rendelkezések helyett a régi szabályok alkalmazását [9 1978. (VIII. 15.) MiiM. számú rendelettel módosított 23 1974. (IX. 4.) MiiM. számú rendelet]. A szabadnapokat ez esetben is az 1982. január 1. előtt irányadó szabályok szerint kell a tanulmányi szabadságba beszámítani. A teljes körű tájékozódás érdekében a tárgyalt új jogszabályok szöveget is közöljük, a következő bontásban : — I. alatt egységes szerkezetbe foglaltuk a Munka Törvénykönyvének és végrehajtási szabályainak a szabadságra vonatkozó rendelkezéseit; II. alatt pedig közöljük a továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló külön szabályokat, melyek az ismertetett általános rendelkezéseket az oktatási intézmények és tanulócsoportok szerint is differenciálják. I. A Munka Töivénykonyve és végrehajtási jogszabályainak a szabadságra vonatkozó, 1982. január 1-től hatályos rendelkezései (Az egységes szerkezet keretében bedolgoztuk: — az Mt. rendelkezései közé az 1982. január 1-én hatályba lépett 1981. évi 32. sz. tvr.-t, — az Mt. V-hez kapcsolódóan az MTR-el jelzett 74/1981. (XII. 29.) MT. sz. rendeletet, — és az R-el jelzett 5/1981. (XII. 29.) ABMH. sz. államtitkári rendelkezést.) Mt. 42. § (1) A dolgozónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben tizenöt munkanap alapszabadság és a munkaviszonyban töltött idejétől függően pótszabadság jár, Mt. V. 46. § (1) A dolgozónak minden munkaviszonyban töltött három év után egy, de évenként legfeljebb kilenc munkanap pótszabadság jár. (2) Az (1) bekezdés alapján járó pótszabadság mértékét a munkaviszonyban töltött idő számítására vonatkozó rendelkezések alapján kell megállapítani. Ha az 4 összeszámítás során töredékén keletkezik, és az legalább fél évet tesz ki, azt egész évként kell alapul venni. Mt. 42. § (2) Pótszabadság illeti meg a fiatalkorúakat es a több gyermekes anyákat. A Minisztertanács egyéb esetekben, különösen az egészségre ártalmas munkakörülményekre, a dolgozó beosztására, munkájának jellegére tekintettel Is megállapíthat pótszabadságot. Mt. V. 47. § (1) A fiatalkorú dolgozónak tizenhat éves koráig évi tíz, azon túl évi öt munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság utoljára abban az évben illeti meg a dolgozót, amelyben a tizenhatodik, illetőleg a tizennyolcadik életévét betölti. (2) A dolgozó nőt és a gyermekét egyedül nevelő apát évenként a tizennégy évesnél fiatalabb — egy gyermeke után kettő, — két gyermeke után öt, — legalább három gyermeke után kilenc munkanap pótszabadság illeti meg. (3) A dolgozó nőnek az általa gondozott tizennyolc éven aluli és munkaviszonyban nem álló három gyermeke után — a (2) bekezdésben meghatározott pótszabadságon felül — évi két, minden további ilyen gyermeke után ugyancsak két-két, de évenként legfeljebb tizenkét munkanap pótszabadság jár. (4) A (2)—(3) bekezdés alkalmazása szempontjából a gyermeket először születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amikor a tizennegyedik (tizennyolcadik) életévét betölti. Mt. V. 48. § (1) A bányászatban a föld alatt állandó jelleggel dolgozó vájárokat, segédvájárokat, csapatcsilléseket, gépészeti és villamos szakmunkásokat, továbbá a föld alatti termelést közvetlenül irányító bányamestereket, jöaknászokat, aknászokat, segédaknászokat, robbantómestereket (lömestereket), felvigyázókat, valamint gépészeti és villamos felügyeleti személyeket (a továbbiakban: termelőket) öt munkanap, az egyéb föld alatt dolgozókat (a továbbiakban: kiszolgálókat) két munkanap pótszabadság illeti meg. (2) Tíz évet meghaladó föld alatti munka eseten az (1) bekezdésben meghatározott pótszabadság mértéke a termelőknél évi tíz, a kiszolgálóknál évi négy munkanap. (3) A villamosenergia-ipar teherelosztójában és karsztkútjaiban föld alatti munkán foglalkoztatott dolgozót két, tíz évet meghaladó föld alatti munka esetén öt munkanap pótszabadság illeti meg. (4) Ha az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó naponta legalább három órát tölt ilyen munkahelyen, évenként öt munkanap pótszabadságra jogosult. Ha a dolgozó ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, évenként tiz munkanap pótszabadság illeti meg. (5) A vak dolgozónak évi öt munkanap pótszabadság jár. Mt. V. 49. § (1) Évenként öt munkanap pótszabadság jár a) a magasabb vezető állású dolgozónak; b) a bírónak — ide értve az Igazságügyi Minisztériumba beosztott bírót is, az ügyésznek és a közjegyzőnek; c) a külön jogszabályban meghatározott művészeti dolgozóknak; d) a tudományos munkatársnak — ide értve a közkönyvtárak, a levéltárak és a múzeumok tudományos munkakört betöltő dolgozóit — és az ennél magasabb munkakörű tudományos dolgozónak; e) az újságírónak. (2) Évenként három munkanap pótszabadság illeti meg a vezető állású dolgozót. (3) A bölcsődékben, a csecsemőotthonokban, az óvodákban, továbbá az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás keretében, valamint az egészségügyi ágazatban az oktató, nevelő munkát végző dolgozókat évenként huszonöt munkanap pótszabadság illeti meg. E dolgozókat azonban szabadságidejükből legfeljebb tizenöt munkanapra oktató, nevelő, illetőleg az oktatással, i— vetéssel összefüggő egyéb munkára igénybe lehet venni. Ennek kötelező eseteit — á gyakorlati oktatói (szakoktatói) feladatokat ellátó dolgozókat és az óvónőket is ide értve — az illetékes miniszter az Állami