Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
2. MEGVÁLTOZOTT FELADATOK ÉS ÚJ KIHÍVÁSOK A MŰEGYETEM ELŐTT
Batalka Krisztina Az étkeztetésen kívül a hallgatók lakhatásának biztosítása is hatalmas probléma volt, amellyel az egyetemnek meg kellett birkóznia. A hallgatók mindössze körülbelül 15 %-a lakott diákotthonban vagy jellemzően egyházak, egyesületek által fenntartott internátusokban aháborús tanévek alatt, 30-40%-uk egyedül vagy többedmagával hónapos szobákban (ennek költsége 1915-ben 30-40 korona volt, amelyek a diákotthon térítési díjakkal egyetemben folyamatosan növekedtek). Az itthon maradt hallgatókra nem vonatkozott az a rendelet, amely a hadbavonultak és hozzátartozóik esetében kilakoltatási és lakbéremelési tilalmat mondott ki, és a díjemelési tilalom sem érintette az általuk kivett heti, havi albérleteket, csak 1917 februárjától.209 Az Egyetemi Tanács már 1914 őszén tárgyalt a székesfővárosi tanácscsal egy 290 fős Technikus Otthon felállításáról, amelynek fenntartásához 25-30 ezer korona államsegélyt az intézmény a következő évi költségvetésébe felvehetett. Az 1,3 millió koronás költségűre tervezett, az önköltséges befektetés megtérítésére irányuló igénnyel felépítendő, berendezendő és műegyetemi kezelésben tervezett diákotthon létesítése a háború miatt végül nem valósult meg. A lakásínség orvoslása ügyében ugyanakkor a kultusztárca már 1917 őszén értekezletet hívott össze, ahol a Műegyetem rektora is részt vett. Ezt megelőzően a hallgatók Diáklakásügyi Bizottságot alapítottak, „lakásbérpótlék” kiutalását és a hadikórház felszabadítását sürgetve.210 A helyzet leginkább az 1918. évi nyári pótszemeszterek, majd a háború befejeztével fordult válságosra, amikor 1918 őszén a Műegyetemre több mint 3700 hallgató iratkozott be (összehasonlításul: egy évvel korábban 950 fő). Az elhelyezésükre több lehetőség is kínálkozott, ám ezek nem jelentettek valódi megoldásokat a hallgatók tömegei számára. 1918 nyarán engedélyezzék számukra is az ott történő étkezést, ám az egyetem vezetése ragaszkodott ahhoz, hogy amíg a hallgatók összességét nem tudják ellátni, addig csak ebből a célból működhet a szociális intézmény (BMEL VIII. RT 1919. február 25-i ülés, 14. napirendi pont). 209VICZIÁN 50-58., 2807/1915. számú M.E. rendelet a magánjogi kötelezettségek teljesítésére engedett halasztás fokozatos megszüntetéséről (1915. július 28.). Az egyre súlyosbodó fővárosi lakáshelyzetre reagáló, 1916 novemberében kiadott első lakásrendeletben megtiltották ugyan a bizonyos mértéket meghaladó lakbéremeléseket, ám ez az albérleteket (heti és hónapos szobákat), amellyel jellemzően az egyetemi hallgatók is éltek, nem érintette, csak az 1917-es második lakásrendelet, amelynek értelmében az albérleti díjemelés keretek közé szorítása 1918. február 1-ig fennállt (8133/1917. számú I. M. rendelet a lakbérleti bizottságok és eljárásuk szabályozása tárgyában, 1917. február 10.). Ugyanakkor az albérleteket is érintő bűnözés, vagyis a lakbéruzsora megjelenése hatott a helyzetükre, tovább nehezítve azt (OLÁH). 210 BMEL VIII. 3/c. 50. d. RH1551/1917. sz. 88
